Mi újság a nagybányai országúton?

Ha valaki arra gondol, hogy a Szatmárnémeti—Nagybánya utat októberben befejezik, miként azt a közlekedési tárca az elmúlt napokban bejelentette, az bizony nagyon téved. Erre a következtetésre jutottunk, amikor az elmúlt napokban Nagybányára autóztunk.

Az igaz, hogy kihasználva a napsütést és az esőmentes napokat, a kivitelező a terveknek megfelelően folytatja az útvonal egész hosszában az útfelület aszfaltozását, ezért aztán több helyen sávlezárások zavarják a folyamatos közlekedést. Emiatt sokszor kilométeres sorok alakulnak ki, amit a türelmetlen sofőrök nehezen viselnek el. A dudakoncertek hangadói természetesen a „szuper-dzsipesek”, mert őket nem illik csak úgy leállítani, holmi útépítés miatt…

De nézzük tovább, hogy néz ki az új út. A padkák még nincsenek készen, egyes helyeken szélesítik a futófelületet, ezt pedig komoly alapozás előzi meg. Másutt a hidakat építik. Ismét sávlezárás, ismét türelmetlenkedés, még szerencse, hogy az autósok azért vigyáznak, és aránylag ritkák a „ráfutásos balesetek”. Az út menti árkok nincsenek „felújítva”, miként az például a Zilah felé vezető országúton megtörtént. A helységek előtt nem építettek ki lassító szigeteket, mint a Nagykároly irányába vezető úton. Ez végül is a folyamatos forgalmat segíti majd elő. Ellenben ahol készen van az út, ott jól lehet haladni, még akkor is, ha a sávelválasztó vonalak még hiányoznak és az útjelző táblák is. Valószínűleg mindezek majd a végleges átadásra készülnek el.

A Nagybánya felé haladó út mentén sem tartják rendben az árkokat, egyik megyében sem, nem vágják rendszeresen az út menti bozótokat, sem a települések területén, sem ezeken kívül, miként más megyei és országos alárendeltségű út mentén sem (megtörténhet, hogy az ezzel foglakozó igazgatóságok nem is léteznek szűkebb térségünkben).

És ha már Nagybányára utaztunk, engedtessék meg néhány szó a szomszédos megyeközpontról is. A közlekedés a városban eléggé bonyolult, különösen az idegeneknek, de a folyamatos haladást segíti a sok egyirányú utca. A régi városközpont civilizált képet mutat: nincsenek elhanyagolt épületek, jól vannak karbantartva a műemlékek, a Szent István-torony és a Mészáros-bástya is. Az új létesítmények, miként a Gold Plaza vagy az új szállodák, szervesen illeszkednek a városképbe. Az élelmiszerpiac környékén parkolni nagyon nehéz, de ha sikerül, megéri benézni az óriási területű piacra, ahol az árusok 20-30 százalékkal olcsóbban árulják portékáikat a szatmári piacokhoz képest (mindig is tudtuk, hogy a szatmári piac drága, de ennyire…?). Meglátogattuk a temetőt is, ahol már a bejáratnál a város híres halottainak a sírjaira hívja fel a figyelmet egy pannó, köztük természetesen a nagybányai festőiskola itt elhantolt tagjaira.

A város vezetésében a liberálisok vannak többségben, akik PSD-s társaikkal arra is figyeltek, hogy a Nagybányán élő 15 százalékos magyarságnak alpolgármestere legyen. (Sok mindent lehetne tanulni a bányaiaktól…)

Hazafelé: ismét sávlezárásos idegeskedések és a meggyőződés, hogy sajnos az októberre hirdetett útátadás csak egyszerű választási maszlagnak fog bizonyulni.

Stahl István