Miért is lenne fontos tanulni?

Nos, kellene tudni használni, a mindennapokban is, csak ugye aki nem érti sem egyiket, sem másikat, annak az összefüggésekkel is komoly gondjai lesznek. Adott eme szép, zuhogó esős idő, a vizet elnyelni képtelen csatornák és a felháborodott emberek. Nekik kellene most eszükbe jusson anno a fizikaórán tanultak egy része, de tőlem ki is lehet matekozni, vagy a kettőt kombinálni. S képzeljék el, nekem sincsenek meg már a fejemben a vonatkozó képletek, de visszanyúltam oda, amit egyesek kollektív tudatnak, mások meg józan, paraszti észnek neveznek, s bátorkodom segíteni. Ne csukják le a szemüket, mert úgy nehéz olvasni, de nyitott szemmel is képes az agy az álmodozásra (a legtöbben így vészelték át a fentebb említett órákat is, azért hiányosak az ismereteik), vagyis a képzelet lóduljon neki! Vegyenek az egyik kezükbe egy locsolócsövet, a másikba pedig egy vedret! De kérhetnek segítséget is. Fogja meg a gyerek a csövet, apa vagy anya kezdje el tölteni bele a vizet, de úgy istenesen, s figyeljék meg, hogy ha nagy a vízhozam, vagyis bőven csorog az éltető lé, akkor bizony nemcsak a csőbe jut, de mellé is. Most fokozzuk az izgalmakat! Tegyenek a csőbe — ami kis képzeletünkben most a csatornákat jelképezi — egy tölcsért! Ez lesz az a rácsos dolog, amely elvezeti az útról a vizet, amelyben összegyűlik a lé, és eljut a csőbe. Ugye, hogy itt is megtelik a tölcsér, és előbb-utóbb mellé is fog folyni? Ám itt nem állunk meg. Tegyenek a tölcsérbe mindenféle szemetet: eldobott maszkot, lehullott levelet, s mindenféle földi jót, amit csak képesek vagyunk eldobni, s amit a szél és a víz menthetetlenül eljuttat a víz elnyelésére szolgáló rácsokig, eltömítve azokat, csökkentve a víznyelő képességet. Na, ha eddig megvan, akkor most tessék ugyanezt nagyban is elképzelni! Megannyi cső és vízgyűjtő a városi rendszer alapja, amely eleve képtelen ekkora vízmennyiség egyidejű elnyelésére, de ezt még csökkentik azok, akik nem képesek a szemetet a megfelelő helyre dobni. S akkor most gondolkodjunk el, hogy ki is a felelős ezért! Biztos, hogy egyedül a polgármester? Nem lehet, hogy Isten vagy a természet, ami az esőt adja? Vagy az ember, aki szemetel? Önökre bízom a megfejtést. S ha sikerült, akkor már annak megértéséhez is közelebb kerültek, hogyan lehet az iskolai tanulmányaikat arra használni, hogy megértsék a minket körülvevő világnak legalább egy kicsinyke részét. S el is jutottunk odáig, hogy miért lenne fontos tanulni…

Őri-Pákay Franciska