Mikor gyanakodjunk koronavírusra?
Frissítette az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a koronavírussal kapcsolatos esetdefiníciókat, amelyek alapján fertőzésgyanúsnak, tünetmentesnek minősítenek valakit, illetve ami alapján a haláleseteket összefüggésbe hozzák a vírussal. Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül bármely személy, akinél hirtelen láz és köhögés lép fel; bármely személy, akinél fellép legalább három a következő tünetek közül: láz, köhögés, gyengeség, fejfájás, izomfájdalom, torokfájás, nátha, nehézlégzés, étvágytalanság/hányinger/hányás, hasmenés, megváltozott tudatállapot; bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (mellhártyagyulladás) személy; bármely súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel és nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel.
SARS-CoV-2 vírussal való fertőzöttség gyanítható azoknál a 16 éven aluli kiskorúaknál is, akiknél gyomorrontásra utaló tünetek (hányás, hasmenés) lépnek fel, és azok nem hozhatók összefüggésbe a táplálkozással. Valószínűsíthető esetnek minősül az a páciens, akinél teljesülnek a fertőzésgyanús esetnél felsorolt klinikai kritériumok, és egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között.
Az érvényben lévő ajánlások értelmében le kell tesztelni az igazoltan fertőzött személy összes tüneteket mutató kontaktját.
Igazoltan fertőzött személy az a páciens, akinél a tüdőröntgen-, tüdő-CT- vagy ultrahangos tüdővizsgálat eredménye a COVID-19-re utal; az a hirtelen elhunyt személy, akinél a halál beállta előtt légzési elégtelenség lépett fel, és aki egy igazoltan megfertőződött személy kontaktja volt, vagy epidemiológiai kapcsolat mutatható ki közte és egy gócpont között; valamint akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül.
Direkt kontaktnak minősül a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy; az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután); az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött személy váladékaival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét); az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől; az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben — például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben — egy fertőzött betegtől; az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül nyúlt hozzá a fertőzött betegtől vett mintákhoz.
A járványügyi kapcsolat a kezdet időpontját megelőző 14 napban jöhetett létre — jegyzi meg az INSP. Aki megfelelő maszkot/védőfelszerelést viselt, és betartotta a fizikai távolságot, nem minősül direkt kontaktnak.
Közösségi eredetű megbetegedésről vagy az egészségügyi ellátással összefüggésbe hozható fertőzésről (IAAM) beszélünk, ha a COVID-19-es eset közösségi eredetű, vagy egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható okból eredhet (IAAM), az alábbiaktól függően: a laboratóriumban történő megerősítés időpontját megelőző napok száma, az egészségügyi egységbe (kórház, dialízisközpont) vagy a bentlakásos központba való beutalás után (1. nap); az epidemiológiai vizsgálat érvei a közösségi eredet vagy az IAAM vonatkozásában (az eset egyik vagy másik eredetű fertőzésgóchoz tartozik).
Közösségi eredetű a fertőzés, amennyiben a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek; a tünetek a kórházba utalást követő 3–7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja (például a páciens egy fertőzési gócból érkezik). Az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésről (IAAM) beszélünk, amikor a tünetek a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja; egészségügyi alkalmazottnál jelentkezik a megbetegedés, és nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek. Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, lehetnek: az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek; bizonytalan eredetűek, ha a kórház elhagyását követő 3–14 napban jelentkeztek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.
Az igazoltan fertőzöttek halotti bizonyítványában a COVID-19-et kell feltüntetni. COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.).
Az igazoltan COVID-19-betegek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását. A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz — szögezi le az INSP. Ha a halál okát tisztázni kell, javasolt az RT-PCR-vizsgálat elvégzése tüdőszövetből vett mintán — teszi hozzá az INSP. B. K.
B.K
