Múlt — jelen — jövő

Az elmúlt évek során azt tapasztalom, hogy az előttünk álló jövővel kapcsolatosan egyre több a megválaszolatlan kérdés, alig mondhatjuk el, hogy ma már tudunk annyira hinni a boldog jövőben, mint ahogy hittünk valaha. Sokan erre azt mondják: nem az idősebbeknek kell hinni, bízni a jövőben, hanem a fiataloknak.

Számtalan eltérő vélemény hangzik el arra vonatkozóan, hogy meg kell-e ismerni a múltat, mennyire határozzák meg az életünket a múltból kapott tapasztalatok és ismeretek, vagy az a fontos, hogy milyen mértékben tudunk szembenézni a jelen kihívásaival, mennyire tudunk alkalmazkodni a jelen viszonyaihoz, a kor adta lehetőségekhez.

Azt is tapasztaljuk, hogy a jelen — minden életszakaszban — valamilyen módon válságosnak tűnik, mindig a megújulás szükségességét hordozza magában. Nyitott kérdés, hogy az egyéneknek kell megváltozniuk, hogy a közösségek újrateremtődjenek, vagy a közösségek kell változásra kényszerítsék az egyéneket.

A mai emberek — főként a fiatalabb korosztály tagjai — sokat tesznek azért, hogy a jelenben éljenek. Keveset foglalkoznak a múlt megismerésével, és keveset törődnek azzal, hogy mi lesz holnap, holnapután… Az idősebb generáció tagjai még ragaszkodnak ahhoz az életfelfogáshoz, hogy az ember életmódját, életfelfogását, életminőségét a kultúrája határozza meg. Egy ember kultúráját lényegesen meghatározzák annak szociális képességei és tudásformái.

Mindenképpen igaz az az állítás, hogy sosem éltek olyan jól az emberek, mint napjainkban. És mennyire jól élnének, ha képesek lennének feloldani a konfliktusokat, a feszültségeket, az ellentéteket, a viszályokat és a gyűlöletet. Jelenleg sokkal nagyobb mértékű a kulturális elszegényedés, mint a gazdasági és a szociális. A kulturális tőke nehezebben mérhető, mint a szociális és a gazdasági. A kultúra sokszínű, sokszor szubjektív értékelésekre alapozódik, a gazdaság viszont pénzben egységesen mérhető.

Itt érdemes elgondolkodni azon, hogy valóban nem számít-e a múlt, vagy mindennél jobban számít, ugyanis a jelen a múlt következménye. A jelen kultúrája a múltban történő oktatástól, neveléstől függ. Az oktatás-nevelésben elkövetett hibák mindig később jelentkeznek, sokszor olyan károkat okozva, melyek jóvátehetetlenek. Vagy erős elhatározással és kemény munkával, ami megcsonkítja az életteret, és csökkenti az életszínvonalat.
 

Elek György