Multikulturalitás vagy identitás?

Abban az időben még nem volt német iskola a faluban, ahol felnőtt, s bár miután városra költöztek, a középiskolában már volt német tagozat, de aligha tudta volna behozni az addigi lemaradást. Az édesanya magyar-román vegyes házasságból származik, ő román tagozaton tanult, otthon viszont magyarul beszéltek. Ő jobb szerette volna, ha a gyerek román tagozaton tanul, de az ismerősei meggyőzték, hogy a német iskolában megtanul magyarul, románul, németül és angolul, az pedig óriási előny a mai világban. Igen, évekkel ezelőtt nagy hangsúlyt helyeztek a multikulturalitás népszerűsítésére, egyfajta irány volt ez a liberalizmus felé, rejtett módon, sokszor hatékony módszerekkel próbálták meg elhitetni a szülőkkel, hogy melyek azok a lehetőségek, melyeket kihasználva érvényesülni fog a gyerek.

Cecília is a sokszínűség irányába kezdte el a fejlődést. Már az óvodában nyelveket tanult, s ez nem volt megterhelő számára, hiszen játékosan történt a tanulás, mégis egy kicsit soknak tűnt számára a négy nyelv elsajátítása, főként amiatt, mert amikor hazament, otthon csak magyarul beszélt, és a magyar televíziót nézte. A pedagógusok mindig mondták, hogy minél kevesebbet kell a gyereket a televízió elé engedni, inkább nézzen olyan kisfilmeket, melyek segítik a nyelvi kifejezések elsajátításában. 

Az iskolában sem voltak különösebb nehézségei. Szülei — mint a legtöbb szülő — rábízták a pedagógusokra. Mivel nem beszéltek németül és angolul, esély sem volt arra, hogy segítsenek neki. A gyereknek nem voltak rossz minősítései, elégedettek voltak vele. Alig van már olyan szülő, aki segít a gyerekének a tanulásban, mindenki dolgozik, s amikor hazamegy, megvan a maga dolga. Sokan nem csak a munkájuk és egyéb megterheltségük miatt vonják ki magukat a gyerek iskolai neveléséből, azzal magyarázkodnak, hogy olyan előrehaladott ma már az oktatás, hogy azzal ők már nem tudnak lépést tartani.

A szülők számára a meglepetések az online oktatás bevezetésével kezdődtek el. Eddig nyugodtak voltak, hogy a gyerek minden segítséget megkap az iskolában, ezentúl viszont nekik is be kell kapcsolódniuk a tanulásba, mert most derül csak ki, hogy a gyerek mennyi mindenre nem képes egyedül. Sokszor minden órán más nyelven szólnak hozzá, az édesanya odaülhet a gyerek mellé, szakíthat időt, hiszen ő is otthon van, és a nap bármelyik órájában elvégezheti a munkáját, viszont németül és angolul egyáltalán nem beszél, s azt is be kell ismerni, hogy a magyar és román nyelv használata is fejlesztésre szorul. Ilyen körülmények között történik a gyerek online tanulása.

Cecília multikulturális fejlődése jelen pillanatban nem reményt keltő. Négy nyelven beszél egyszerre, mind a négyből kiragad szavakat és kifejezéseket, azokat mondja; ember legyen a talpán, aki azt megérti. Az édesanyja sokszor kétségbeesve áll, sokszor megpróbálja a férjére hárítani a felelősséget, hogy mégis jobb lett volna román tagozatra íratni a gyereket, a férj pedig azzal vág vissza, hogy magyar tagozaton könnyebb lett volna, mert tudtak volna segíteni neki magyarul és románul is. Folyt a vita, de megoldás nem született. Az édesanya ott ült a gyerek mellett, és közvetített a gyerek és a tanítónéni vagy a nyelvtanárok között, Cecília pedig tovább keverte a szavakat.

A két szülő egy nyugodtabb pillanatban próbált választ keresni a nagy kérdésre: lesz-e pozitív eredménye annak, ha a gyerek úgy-ahogy megtanulja a nyelveket, meglesznek azok az alapismeretei, amiket az iskola biztosítani tud számára? A televízióban sokat hallanak arról, hogy mennyire fontos az ember számára az identitás. Most döbbennek csak rá, hogy ez az, ami belőlük is hiányzik, mert nem kapták meg a szüleiktől. Hogyan tudják átadni a gyereküknek azt, amivel maguk sem rendelkeznek? Hiányzik belőlük a nemzeti érzés, a vallási hovatartozás és sok más lényeges dolog, ami meghatározó az ember életében. Ezeket a hiányosságokat lehet még pótolni? És hogyan? Ezt kell megtudni mielőbb.

Elek György