×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
8 °C
kevés felhő
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Munkahelyi problémából magánéleti válság

2020.11.04 - 17:53
Megosztás:
Munkahelyi problémából magánéleti válság
Enikő a huszonnyolcadik születésnapját ünnepelte. Azaz megpróbálta nem megünnepelni, azt remélte, senki nem szerez tudomást arról, hogy piros betűs napja van.

A Facebook-profiljáról több mint két éve törölte a születési dátumát, hogy ne figyelmeztesse ismerőseit. Néha, amikor mások éppen születésnapot ünnepelnek, és ott van Enikő is, gyakran rákérdeznek: „Te mikor születtél?” Erre ő csak annyit mond, november elején, és igyekszik más témára váltani. Van, amikor ez sikerül, de vannak, akik tovább kérdezik. Azzal bátorítják, hogy nincs mit titkolnia, a legszebb kor az övé. Könnyű nekik — gondolja magában. A fiatalok azt hiszik, jó az, ha az idősebb korokat tekintik a legszebbnek. Az idősebbek is elfogadják ugyanezt, hiszen számukra is hízelgő, ha valaki úgy látja, hogy ők azok, akik a legszebb korban élnek.

Enikő nem büszke rá, hogy huszonnyolc éves. Nem is igazán a huszonnyolc évvel van a baj, hanem azzal, hogy még mindig a szüleivel él, egyedül. Manapság nincs vészhelyzet, ha egy huszonnyolc éves nő még lány, az a zavaró számára, hogy egyedül van, vagyis a szüleivel, ami egyre jobban zavarja őt. Most jött el az életében az a korszak, amikor az eddigiek helyett más dolgok kezdenek fontossá válni számára. Gyakran visszaemlékezik a gyermek- és ifjú éveire, melyek tagadhatatlanul szép emlékeket hagytak maguk után, ezekre bármikor elégedetten gondol. A diákévek minden fiatal számára vidámak, ha vannak is kellemetlen történetek, azok az idő múlásával hátramaradnak, és csak akkor kerülnek elő az emlékezetben, ha valami hasonló dolog történik, hasonló pedig ritkán adódik a huszonegyedik században. 

Enikő is szívesen emlékezik vissza diákéveire, a legfrissebb emlékek az egyetemi éveiből maradtak meg, amikor egyszerre küzdött azért, hogy könyvelő legyen, és azért, hogy mindig ott legyen az éppen adott közösség középpontjában. Szeretett előtérben lenni, szerepelni, felhívni magára a figyelmet…, a tanárai mindig azt mondták, az ilyen embernek nem kell aggódnia, hogyan alakul az élete, mert mindig feltalálja majd magát. Ezt mindenki látta, és mindenki szurkolt neki, ő pedig örült ennek, mert hitte, hogy sokan állnak mellette. 

Az egyetem elvégzése után nagy volt az öröm, amikor egy olyan cégnél kapott munkát, amelyiket — látszólag — nem fenyegette a megszűnés veszélye. Van jó fizetés, de van munka is, ami nem fárasztó, nem megterhelő, nem stresszelő, annyi csak a kellemetlen, hogy elég gyakran szombaton is kap feladatot, amit bár otthon is el lehet végezni, de igaz, hogy elég sok időt vesz igénybe. Így indult el az a folyamat, amely során Enikőnek lényegesen növekedett a bevétele, és lényegesen kevesebb ideje maradt a barátokkal és ismerősökkel találkozni. Messengeren naponta beszélgethetett bárkivel bármennyit — ez nem akadályozta a munkájában —, hiányzott viszont a személyes kapcsolat, amikor belenézhetett ismerőseinek a szemébe.

Enikő állandó kapcsolatra vágyik. Ki akar törni az elzártságból, szüksége van egy számára megfelelő személy közelségére, érintésére, mert ez az élet rendje. Valahogy úgy érzi, amikor elért egy bizonyos szintet a szakmai életében, visszaesett a magánélete virágzása, sőt, egyre gyakrabban érzi azt, hogy hervadásnak indult. Ettől van kétségbeesve, emiatt próbál megtenni mindent, hogy egyensúlyt teremtsen a munka és a magánélet között. Bizonyára ezen az úton nem az az első lépés, hogy letagadja a korát, ehelyett az lenne a jó megoldás, ha elkezdené bizonyítani, hogy a koránál sokkal fiatalosabban is tud élni. Ezt viszont a mamahotelben nem teheti meg, ki kellene törnie onnan, vissza kellene mennie a közösségekbe, hogy önmagára találjon és nőként élhessen. Ha körülnéz, látja jól, hogy nem egyedül ő küzd ezzel a problémával, s ha megállapítható, hogy ez társadalmi probléma, sokkal hamarabb talpra lehet állni, mintha ő lenne az ebben a környezetben, aki magánéleti problémával küzd, mert ha egyedül lenne, akkor ezt már egészen más szemszögből kellene megközelíteni, hogy kezelhető legyen.

Elek György