Nappaliba költözött egyetem

A környéken nem volt más egyetemista, nagy dolognak számított, hogy ez Dalmának sikerült, és nem is akárhova jutott be — orvosira. Amikor hazajött vakációra, mindenki faggatta az egyetemi életről, a legtöbben arra voltak kíváncsiak, hogyan lesz valakiből orvos. Boglárka az elején csak hallgatta mások szavait, odafigyelt mindenre, mindent rögzített, hogy majd összegezni tudja a történeteket. 

Dalma sokat beszélt arról, hogy mennyit kell tanulni, mit jelent a gyakorlati munka, mennyi erőfeszítéssel jár a vizsgákra való felkészülés… Nincs ezen mit meglepődni, hiszen orvos nem lehet bárki, az orvosi diploma megszerzése sok tanulással és sok felkészüléssel jár. Amikor Dalma harmadéves lett, Boglárka kereste az alkalmakat, hogy kettesben maradjanak, és tudjon kérdezni olyan dolgokról is, amik az egyetemi évekkel kapcsolatosak. Dalma mindenről mesélt: feltárta előtte a tanulás nehézségeit, ugyanakkor bevezette a szabadidős programok lehetőségeibe, amit mindenki a saját ízlése és egyénisége alapján használt fel. 

Boglárkában egy idő után kezdett kialakulni a vágy, hogy nagyvárosba kerüljön, ott megismerkedjen emberekkel, és a társadalmi létrán is feljebb lépjen. Már kisgyerekkorában idegen volt számára az a zárt rendszer, melyben élt, ahonnan lehetetlennek tűnt kiemelkedni. Sokat tanult, hogy bejusson az egyetemre és bekerüljön a nagyváros forgatagába. Szorgalma nem volt hiábavaló, bejutott a filológiára, de a világjárvány felülírta az elképzeléseit. Teljesen összeomlott benne az a világ, amiről éveken át álmodott, és minden jel arra mutat, hogy az ebbe a világba való belépésre még várnia kell. 

— Amikor megjelent a világjárvány — meséli szomorúan —, azt hittem, egy forgószél, ami hamar végigsöpör. Akkor estem igazán kétségbe, amikor meghallottam, hogy nem kell személyesen elmenni a beiratkozásra, és a felvételi is online lesz. Dalma sokat beszélt a beiratkozásról és a felvételiről. Én is sokszor magam előtt láttam, hogyan fog ez történni az én esetemben. Magam előtt láttam, amikor az előre összeállított iratcsomóval bemegyek az egyetem épületébe, megkeresem a titkárságot, átnézik az irataimat, és azt mondják: a felvételin találkozunk.
Nem találkoztunk, mert a járvány miatt a fejére állt minden. A felvételihez is berendeztem a szobám, beállítottam a laptopomat, ami azóta is a legfőbb segédeszközöm a tanulásban. Mindennek a teteje az volt, amikor közölték velem, hogy nem kell felutazni az egyetemre, online oktatás lesz.

Boglárka félig síró, félig nevető arccal mondja mindenkinek, hogy beköltözött a szobájába az egyetem. Reggel a konyhaasztal egyik felén lévő laptopon bejelentkezik az előadásra, az asztal másik felén elkészíti a reggelijét, s közben a telefonján tartja a kapcsolatot a barátaival. A tanárait csak a virtuális térből ismeri, az évfolyamtársait egyáltalán nem. Ott van egész nap a négy fal között, a gépen keresztül tanul nyelveket, irodalmat, s ha nem változik a helyzet, így fog tanulni pedagógiát és egyebeket. Vannak tanárok, akik folyamatosan mondják a magukét, s ha a tanítványaik nem figyelnek egy-két órán át, nincs semmi baj, mert az előadás visszanézhető, visszahallgatható. 
— Elszomorító — mondja Boglárka —, hiszen én elveszítettem az álmaim. Közösségre vágytam, bekapcsolódni a nagyvárosi élet forgatagába, egy magasabb szintű életritmusba, hogy lehetőségem nyíljon kimenekülni az egyhangúság leple alól, a színvonaltalanság árnyékából…, de ehelyett még jobban bezárkóztam. Úgy érzem magam az egyetemi előadásokon, akár egy pizsamapartin, melyre nem jöttek el a barátnők. Ha ez így megy tovább, bekattanok, és Dalmához kerülök kezelésre. Naponta eszembe jut, amikor elmondta, milyen egy egyetemi előadás, és milyen az előadások után baráti körben eltöltött este.

Boglárka már gondolni sem mer Dalma elbeszéléseire. Hallgatja az előadást, és közben készíti az ebédet. Egy ideje eszébe se jut, hogy elmenjen fodrászhoz, vagy nézzen magának valami őszi cipőt, ruhát. Ott ül a nappaliba költözött egyetemen, néha kitekint az ablakon, mintha várna valakit vagy indulna valahova, és egyre kevesebbet álmodozik a nagyvárosi életről.

Elek György