Ne aggódjatok! — Lankadatlanul a szorongásról

Csütörtökön kora este Papp Krisztina kántornő és Csorvási Mihály presbiter (azaz a Lanka Duó) énekei hangoltak a nyitott bibliaórára, aztán Rácz Ervin házigazda lelkész köszöntötte a gyülekezetet, majd következett a tanulságos előadás.
A szorongás idegfeszültség, félelem, emocionális feszültség, és gyakran krónikus — fejtette ki az előadó. A szorongó egyén a környezetében lezajló eseményeket negatívan torzítja, ezért veszélyeztetve érzi magát, magatartása ennek megfelelően megváltozik. A szorongást a lelki szenvedés kifejezéssel is helyettesíthetjük. A tárgytalan szorongás tartósan elviselhetetlen. A nem tudom, mitől félek állapota több szenvedéssel jár, mint a már bekövetkezett, akár súlyos rossz. A szorongó, hogy szorongását kézben tartsa, összesűríti és kivetíti szenvedéseit eseményekre, személyekre, tárgyakra, helyzetekre, és mint megoldatlan félelmet éli meg.
Karen Horney (1996) szerint a félelem esetében a veszély nyilvánvaló és objektív, a szorongás forrását képező veszély pedig rejtett és szubjektív. Benjamin B. Wolman (1994) szerint a félelem veszélyre adott pillanatnyi reakció, míg a szorongás tartós érzelem, melyet a személy elkerülhetetlenként él meg. A félelem forrása közvetlen és külső, a szorongásé közvetett és belső — mondja Ranschburg Jenő. A szorongás szerinte olyan feszültségállapot, mely a katasztrófa várásához társul. A félelem menekülésre vagy támadásra készteti az egyént, a szorongó személy viszont kilátástalannak látja a helyzetét. Aaron Beck (1999) szerint a szorongás kulcsa a kognitív kiértékelés, egy helyzet veszélyesként való értékelése, úgy, hogy a veszély nincs is jelen, de a bekövetkezése feltételezett.
Jellemzői: a félelem túl magas intenzitása, felnagyított vagy irracionális félelem, krónikus félelem, vaklármát keltő sziréna, magas neuroticizmus, kontrollvesztés, fokozott stresszhelyzetek, negatív érzelmek eluralkodása, katasztrofizált jövőkép.
Az előadó többek között az alábbi megküzdési módszereket ajánlotta a szorongásra: elfogadni, hogy ezek az érzések természetes reakciók a stresszre, megtanulni egy relaxációs technikát (progresszív vagy autogén tréning), sportolni, egészségesen étkezni, kialakítani egy megfelelő alvási rutint, beszélgetni olyanokkal, akikben megbízunk, a pozitív dolgokra koncentrálni…
Mit tehetnek a szorongók hozzátartozói? Meghallgatni tanács helyett, megérteni, hogy a szorongás fölött nehéz a kontroll, mellette állni, de meghagyni az autonómiát, segíteni a tervezésben.
A vallásosság nagyon sokat tud segíteni ilyen esetben: a Szentírás több százszor bátorít: Ne félj! Ezt vegyük komolyan, mint ahogy azt is, hogy Isten mellettünk van. Fontos, hogy olyan gyülekezet legyünk, amely szeretetközösség, és támogat. Az ima ereje segít és nyugtat, a bibliaolvasás pedig megerősít — hangsúlyozta az előadó.
Az előadás végén az az ige hangzott el, melyet gyakran kapnak meg áldásként a szigetlankaiak: „Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban.” (Fil 4, 6–7)
Az előadást követően Máthé Róbert készséggel válaszolt a jelenlevők kérdéseire, akik egy kérdőívet is kitölthettek, felmérve állapotukat a szorongásra vonatkozóan.
A Lanka Duó ez alkalommal is olyan énekeket adott elő, melyek egyrészt rímeltek az előadás mondanivalójára, másrészt megnyugtattak és megerősítettek: „Te erőt adsz, ha megfárad a lelkem,/ Erőd adod velem vagy, nem hagysz el./ Felemelsz, tovább viszel az úton,/ Te erőt adsz, mely nem fogy el sosem.” Áldásos és tanulságos alkalom volt.