Nehéz ügyelni az egészségre

Főként, amióta egy televíziós vitaműsorban azt hallotta, hogy a nők életében nagy kihívásokkal járnak a negyvenes évek, mert ebben a korban — különböző okok (gyerek, munka, rossz párkapcsolat…) miatt — kimaradnak a mindennapokból azok az életszokások, amelyeknek fontos szerepük van az életműködésekben, s egészségügyi problémák is jelentkeznek. A napokban találkoztunk, és néhány perc alatt elmondta, hogy a tavasz óta tartó járványveszély lényegesen megváltoztatta az emberek életét, így az ő életét is: szűkültek a mozgáslehetőségek, az emberek jobban elszigetelődtek egymástól, nagyon sokan bekényszerültek a falak közé… szinte lehetetlenné vált az egészséges életmód gyakorlása. Az egészséges életmód legfőbb feltételei (táplálkozás, testmozgás és pihenés) közül úgy tűnik, az utóbbi időszakban a testmozgás hiányzik a legjobban, bár ez nem teljesen igaz, ugyanis nevezhetjük ezeket a legfőbb feltételeknek vagy tényezőknek, de mellettük nagyon sok más dologra is szükség van a normális élethez. 

Johanna is tudja, hogy „Az egészségre ügyelni az élet legnagyobb nehézsége” (Platon). Egészség nélkül nincs minőségi élet, lehetetlenné válik az emberi szükségletek kielégítése. Az emberek általában az anyagi és a szellemi szükségletek kielégítését tartják fontosnak. 
A jelenlegi körülmények között nem egyszerű ügyelni az egészségre, nem lehet egészséges életmódot folytatni. A járvány első szakaszában a szakemberek azt jósolták, hogy a családok, a párok bezártsága elősegíti a párkapcsolatok erősödését, a lelki egyensúly javulását, lehetőség adódik arra a belső munkára, ami a harmónia megteremtéséhez szükséges. Nincsenek adatok arról, hogy a tavaszi jóslatokból mennyi következett be, milyen mértékben erősödött a test és a lélek harmóniája. 

A negyvenes éveiket élő nők életében jelentkező nagy kihívásokra nem volt könnyű válaszolni az elmúlt években, és nem lesz könnyű ezután sem. Ezekben az években dől el, hogy valaki mennyire tud megmaradni nőként az ötvenes és a hatvanas éveiben, mert gyakran látunk az utcán egykorú, megroskadt öreg néniket és fiatalos lendületet sugárzó nagymamákat. 

A negyvenes éveikben járó nők életmódja sok mindentől függ, de a legfontosabb az elhatározás, hogy ne a kifogásokat keressék a szükséges lépések halogatása vagy lehetetlensége miatt, hanem szülessen meg bennük a döntés, hogy a mindenkori jelenben nem mondanak le semmiről semmiért, hanem megélik a pillanatok örömeit. Nem lehet előre látni, hogy mi adja az örömöt, viszont nagyon kellemetlen az, amikor utólag vesszük észre, hogy mit mulasztottunk el. 

Gyakran esik szó arról, hogy a ma embere mennyit rohan, és a legtöbben csak előrehaladott korban veszik észre, hogy a rohanásaik nagy része eredménytelen volt, megdöbbentő módon azt is megtapasztalják, hogy sok esetben éppen az maradt ki az életükből, amiért rohantak. Nem véletlen, hogy most éppen a nők negyvenes éveiről beszélünk — de ugyanúgy elemezhetjük a férfiak életének egy szakaszát, hiszen a női élet nem választható el a férfiak életétől —, hiszen ez a korszak az, amikor akarva-akaratlanul vissza- és előretekint az ember. Visszatekint, hogy mit rontott el az addigi életében, mit mulasztott el, mi az, amiből kimaradt, és előretekint, hogy a be nem határolható időszakban mi az, amit talán pótolhat. Az emberi élet második felében sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani az egészségre. Itt már nem igazán a megelőzésre koncentrálunk — bár ez is fontos —, hanem a keletkezett hibák kijavítására vagy azok további romlásának a megfékezésére. 

A Johannával történt beszélgetés mélyen elgondolkoztatott, és újabb kérdéseket vetett fel bennem. A ma embere minden szempontból tájékozott, széles körű ismeretekkel rendelkezik, valami miatt mégsem képes arra, hogy ne utólag ébredjen rá, hogy hol hibázott, hanem megelőzze azokat a rossz lépéseket, amelyek később megnehezítik a további életét.

Elek György