November 11. Tours-i Szent Márton ünnepe

Szent Márton Franciaország védőszentje, de a magyar keresztények számára is fontos személye és tisztelete, hiszen a jelenlegi Szombathely területén született, és hősies szinten gyakorolta az erényeket.

Martinus Turonensis a Római Birodalom területén, Pannonia provinciában, a jelenlegi Szombathely területén született, a Kr. utáni 316-os vagy 317-es évben. Jómódú, de pogány szülők gyermekeként vette fel az emberi test terhét. Apja katonatisztként szolgált, jutalomból Itáliában kapott birtokot, a család így telepedett le Itáliában. Gyermekként Ticinumban (a mai Páviában) nevelkedett, majd 12 évesen döntött úgy, hogy felveszi a keresztény vallást. Szülei ezt nem nézték jó szemmel, 15 évesen ezért apja akaratára belépett a hadseregbe. Fiatal kora miatt 4 évig egy gyakorló csapatnál szolgált, 19 évesen lett valódi katona. A feljegyzések megemlítik segítőkészségét, jóindulatát.  Egy este nélkülöző koldussal találkozott, akit rablók fosztottak ki és vertek meg. Köpenyét kardjával kettévágta, egyik felét a koldus vállára borította. Álmában Jézus jelent meg a koldusnak adott köpenydarabban. Krisztus így szólt a fiatal katonához: „Márton, a hittanuló öltöztetett engem ebbe a köpenybe.” 339-ben, 22 évesen megkeresztelkedett. 341-ben barbárok támadtak Galliára. Az uralkodó személyesen biztatta katonáit, megajándékozta őket. Márton nem akarta elfogadni az ajándékot: eddig a császárt szolgálta, mostantól Istent akarja szolgálni. Az uralkodó gyávasággal vádolta meg, válaszul Márton másnap fegyverek nélkül akart a csatába indulni. Az ütközetre végül nem került sor, a frank uralkodó békét kért a császártól. Ez nagyon meglepte az embereket, csodának vélték. Ezután 341-ben kilépett a seregből, és Poitiers-be ment. Visszatérve szülei földjére, édesanyját megkeresztelte, de apja megmaradt pogánynak.  A IV. században megerősödött az eretnek ariánus mozgalom, Mártont elűzték Savariából. Ismét Itáliába távozott, Milánóba ment, azonban az ariánusok innen is elűzték. 360-ban megszűnt a veszély, és visszatért Galliába. Itt a falvak lakosainak térítésével foglalkozott. 361-ben Ligugében megalapította az első európai szerzetes kolostort. 371-ben Mártont Tours püspökévé választották meg, ő azonban tiltakozott megválasztása ellen. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fontos hittérítő munkát végzett, a pogány falvak nagy részét megtérítette. Életét csodák, gyógyulások kísérték. Munkáját haláláig kitartóan végezte, 397. november 8-án hunyt el. Három nap múlva, november 11-én Tours-ban temették el, sírja felett kápolnát emeltek.  Márton tisztelete halála után gyorsan terjedt, már életében legendák keringtek jóságáról. A tours-i zsinat 461-ben ünnepet rendelt el Márton tiszteletére. Sírja felett 476-ban bazilikát építettek, amelyet máig is sokan látogatnak. A bazilikát többször pusztítás érte, az újat 1886-tól 1902-ig építették. Szent Márton egykori szülőháza — a legenda szerint — a szombathelyi Szent Márton templom északi mellékkápolnája, a Szent Márton kápolna helyén állt. A kápolna bejárata fölött olvasható a felirat: HIC NATUS EST S(anctus) MARTINUS, azaz Itt született Szent Márton. Itt őrzik Szent Márton ujjereklyéjét. Szombathely városa 2005. április 28-án bekapcsolódott a Szent Márton Európai Kulturális Útvonalba.