Nyári kalandozás a Kalota-havas vidékén

Az Erdélyi-szigethegységben fekvő Bihar-hegység északi részén található a Vlegyásza-hegység (Masivul Vlădeasa), régi nevén a Kalota-havas. Ez az alig hatvanmillió éves, vulkáni kőzetből felépülő hegyvonulat mára az eróziónak köszönhetően több lapos és nagy kiterjedésű gerincet foglal magában, melyek magassága nem haladja meg az 1800 métert. A sziklák között mélyről törnek fel a környéket átszelő vizek, melyek formáló erejének folyamatosan tanúi lehetünk.

A Vigyázó-hegység vidéke nagy ismertségnek örvend a turisták körében, hiszen viszonylag kis területen változatos felszínformákkal és számos természeti látványossággal lopja be magát a látogatók szívébe. Itt található az Erdélyi-szigethegység harmadik legmagasabb csúcsa, a Vigyázó is, amely bástyaként, a környezetéből hirtelen kiemelkedve őrködik a vidék fölött. A hegység határvonalán tettünk látogatást, midőn Havasrekettye és a Fehér-kövek között barangoltunk.

Első utunk a vidék legnagyobb vízhozamú vízeséséhez, a havasrekettyei vagy rekiceli (Cascada Răchiţele/Cascada Valul Miresei) vízeséshez vezetett. A falu központjától indulva egy jelzőtábla mutatja az utat a vízesés felé. Gépjárművel is könnyedén járható erdei úton haladunk, amit az EKE áldozatos munkájának köszönhetünk. A vízesés előtti utolsó kilométert viszont illik gyalogosan megtenni, s az autókat az arra kijelölt helyen leparkolni. A kellemes sétán jobb oldalon meredek sziklafalak, míg bal oldalon sebes folyású patak kísér majd végig. A vízesés vadregényes környezetben már messziről hallható morajjal zúdul alá. „A vízesés méltán vívott ki szép nevet s élvez nagy népszerűséget a turistavilágban; egyike azoknak, melyekben a vízesések szépségére s imponáló hatására nézve legfontosabb mindkét tényező — úgy a víz bősége, mint a zuhatag magassága közreműködik, hogy a benyomást megkapóbbá tegye” — írja Czárán Gyula, aki a vízeséshez vezető és fölé emelkedő utat holt útnak nevezte, mivel nem nyílik róla szép kilátás semerre.

A vízesés 1000 méter tengerszint feletti magasságban található, 30 méter magas zuhataga pedig két szakaszban hömpölyög a 10 méteres patakmederbe.

A felső szakaszt egy 8–10 méter átmérőjű vízgyűjtő vájat határolja, ahonnan sugárban szétterülő, fátyol alakban hullik alá a sebességtől fehérnek ható vízáradat. Nevét valószínűleg alakjának köszönheti, bár a legenda szerint egy menyasszony zuhant a mélybe és vesztette életét a sziklafalon. Fátyla fenn akadt, s az őt sirató násznép könnyeiből fakadt a vízesés. Aljában olvashatjuk a keletkezés történetét is rövid versbe foglalva, mely szerint Isten egy könnycseppjéből született meg. A vízesés aljában egészen közel lehet menni a zuhataghoz a kiépített lépegetőkön, télen pedig az extrém sportolóknak nyújt felejthetetlen élményt a jégfal megmászása közvetlenül a vízesés mellett.

Ezután a vízesés felé sétáltunk, ám itt semmilyen korlát nem véd a mélybe zuhanástól, így csak óvatosan tekintettünk a lezúduló víz felé.

Utunkat folytatva hamarosan a Czárán Gyula által kilakatott próbakörúton találtuk magunkat. A hegyimentő-szolgálat faháza előtt elhaladva az út két irányba ágazik.

Előbb a jobbra forduló, lassan emelkedő ösvényen indultunk el. A jelzés szerint alig egyórai járásra található a Sasbérc (Lespezi) nevet viselő, hosszan nyújtózkodó kilátó. Czárán a próbakörút legszebb kilátópontjaként tartja számon a Sasbércet. Az ösvényen együtt halad a piros és a kék kör turistajelzés. Hamarosan elérünk egy tisztásra, ahol letérünk a jelzett útról, s a fák között megtaláljuk a Sasbércre felvezető utat.

Mellettünk magas fenyők, lábunk alatt mohával borított mészkődarabok, míg a hegy oldalában ölelkező kék harangvirágok és illatos rózsaszín turbánliliomok fogadtak minket. A csúcsról remek kilátás nyílik a vízesésre és a közelben lévő csúcsokra, a hosszú párkány pedig sok látogatót tud egyszerre vendégül látni.

A hegyimentők faházától egyenesen haladva tovább a jelzőtábla szerint 2,5 órai sétával érkezhetünk meg a Vigyázó-hegység egyik leglátványosabb domborzati formájához, a Fehér-kövekhez (Pietrele Albe), melyek legmagasabb csúcsa az 1557 m-es Visszhangos-kövek (Piatra Grăitoare). A Vigyázó-hegységben található Fehér-kövek a vidék gyémántjainak számítanak, hiszen rendkívül kifejező kontrasztot emel a hófehér sziklatömbökből kimagasodó fenyőerdők élénk zöld színe, melyek már messziről mutatják bájukat. Ide nem az erőpróbára érkezünk, hogy hódítóként törjünk a magasba, hanem azért, mert áhítattal adózunk a táj szépsége előtt.

„A Rekiczeli vízeséssel szemben tornyosodik fel e magasra törő sziklaszál, parancsoló tekintettel uralkodva az egész szakadék fölött. Most már, mióta az útban álló fák el vannak takarítva: a menedékháztól is jól látható, s impozáns alakjával a vízesés festői keretének — mondhatni — fő szépsége, igazi dísze, onnan nézve is. Azonban aki teljesen kifejlődött alakjában akarja élvezni, az másszék fel a bal parton a vízesés hídjához aláereszkedő meredek kőfolyáson, fel azon nyeregbe, honnan a felső esésekhez vezet ismét le az út. Ezen nyeregben álljon meg s forduljon vissza: itt szemben áll a Sasbérccel s ennek teljes csonkítatlan nagyságában és valódi szépségében színről-színre gyönyörködhetik. A Szikla hegytetőről nézve egész más alakot vált: itt már pereme egy óriási pártához hasonlít. Innen tekintve imponál igazán ijesztő kopárságával: most látni, hogy nem csak a mélységbe alányúló merőleges sziklafala, hanem a hátát képező meredek lejtő is csaknem egészen csupasz; mert olyannyira sziklás, hogy növényzet rajta nem képes megotthonosodni.” (Erdély, 1901., 8–10. szám.)

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt