Nyitott szemmel és rálátással

Nem tartozik azok közé, akiknek gyermekkori vagy akár középiskolai álmuk vált valóra. Későn döntötte el, hogy orvos akar lenni. Előbb a pedagógusi pályában gondolkodott, megfordult a fejében az informatika szak — és sok más is —, végül a tizenegyedik osztályt elkezdve döntötte el, hogy orvos szeretne lenni. Ma már nem meglepő, ha a fiatalok szinte az utolsó pillanatban döntik el, hogy hol szeretnék folytatni a tanulmányaikat, mint ahogy az sem, ha egy-két szakdiplomával a kezükben teljesen más tevékenységet választanak. Szilvia nem sorolható a kalandorok közé, sokat tanul, sokan elcsodálkoztak, amikor egyformán jó eredményeket ért el humán és reál szakos tantárgyversenyeken. Érthető, hogy nem volt könnyű a választás — mondják az ismerősei, osztályfőnöke viszont más véleményen van:

— Szilvia ugyanolyan jó mérnök, tanár, informatikus, orvos lehetne, hiszen neki nem volt kiemelten kedvenc tantárgya, bár olyan sem, amit nem tanult meg, mert azt gondolta, hogy nem lesz rá szüksége. Minden órán egyformán teljesített, emiatt több osztálytársa gúnyos megjegyzéseket tett nemcsak a háta mögött, hanem közvetlenül is. Kevés diák van, aki elismeréssel szól a nála jobbakról, Szilvia pedig mindenkinél jobb volt, bár ő ezt sohasem tartotta számon. Nem azért volt jobb, mert sokat küzdött, sok mindenről lemondott, számára természetes volt, hogy a diáknak az a dolga, hogy tanuljon. No, azért jegyezzük meg, hogy ő egy különös tehetség!

Amikor Szilviát megkérdezték, miért döntött az orvosi egyetem mellett, nem tudott konkrét választ adni:

— Én azt gondolom, amikor valaki pályaválasztás előtt áll, esetleg utolsó szempont kell legyen, hogy a választott szakma vagy hivatás milyen anyagi előnyökkel jár. Aki hivatást választ, annál fel sem merülhetnek az anyagiak, mert attól a pillanattól kezdve, hogy egy feladat ellátása anyagi kötődésekkel jár, megszűnik hivatásnak lenni. Bármilyen szakma iránt kezdtem el érdeklődni, belenéztem az énem tükrébe, hogy meglássam magam abban a szerepben. Minden szakmában sokoldalúnak kell lenni, ezért tartottam fontosnak, hogy az iskolában minden ismeretet megszerezzek és minden feladatot elvégezzek. A mai világban, melyben a kapcsolatokra jelentik minden siker alappillérét, arra kell törekedni, hogy a közelünkbe kerüljenek azok, akiktől tanulni lehet. Mindenkinek szüksége van arra, hogy a tőle telhető legjobb módon alakítsa az életét. Ezt pedig csak pozitív életszemlélettel, jókedvvel lehet elérni — véleményem szerint egy olyan társsal, akire mindig lehet számítani.

Szilvia nemcsak az énje tükrébe szokott betekinteni, hanem rendszeresen figyeli a környezetében lévők életét is. Tanulni csak másoktól lehet, nem szelektíven, hanem általánosan, szerteágazón. Tudni kell azt is, amiről úgy gondoljuk, nem lesz sohasem hasznosítható.

— Az orvos legfőbb feladata nem az, hogy diagnózisokat állapítson meg és felírjon kezeléseket — mondja Szilvia —, hanem az, hogy tevékenységével hozzájáruljon a betegségek végleges megszüntetéséhez. Ehhez kell egy kevés mérnöki, pedagógiai, informatikai adottság és egy kis pszichológia. Egy bizonyos szakma vagy hivatás gyakorlásához szükséges adottságok megszerzése nem egyszerű. Ezek egy részét az ember magával hozza a génjeiben, egy másik részét „ellopja” az életből, az is lehetséges, hogy vannak dolgok, amiket meg lehet tanulni az életben. Az viszont teljesen kizárt, hogy ezeket a dolgokat valaki könyvekből magolja be. Attól nem lehet valaki jó orvos, hogy képes bemagolni néhány tantárgy anyagát. Azért tudtam csak későn eldönteni, hogy milyen szakon folytatom az egyetemi tanulmányaimat, mert nagyon sokszor, nagyon mélyen, nyitott szemmel és jó rálátással néztem be a magam énjébe, hogy meglássam, mi az, amire képes vagyok, és azt a szakmát azért választom, mert hivatásnak tekintem.

Szilvia elképzeléseit érdemes támogatni, mert valóban az lenne az eredményes, ha a felvételizők előre látnák, hogy mi lesz majd az ő dolguk, feladatuk, kötelességük, amikor munkába állnak. Lehet váltani akár egy életen át is mindig az adott helyzetnek megfelelően, de szakmailag fejlődni, egy munkát hivatásnak tekinteni csak úgy lehet, ha azon belül történik a fejlődés.

Elek György