Ha kihámozzuk a hazai egészségügyi rendszert a fellengős ígéretek, az alapot nélkülöző mellveregetések, az elhallgatások, elferdítések, megtévesztések és a budipapírnak sem jó statisztikai jelentések ködösítő burkából, egy múlt századbeli, rozoga rendszert látunk, melynek mindkét lába kilóg a mai Európából.

Múltkor írtam a számok varázsáról, most eljött az ideje, hogy megfordítsam a sorrendet.

A Tasnádi Magyar Napok hat éven keresztül október 23-a hetében került megrendezésre. Idén a járványhelyzet felborította a hetedik ünnepség hagyományos lezajlását.

Maszkos legényke bóklászik az iskolafolyosó végében, ahol egy automata-áruda ablakocskáiban üdítők, krémes, csokis, kókuszos, mogyorós és egyéb szeletek, csipszek és csokoládék tömkelege kínálja magát; nehéz választani.

Többször megfogadtam, hogy nem írok többet a vírusról meg a sürgősségi rendeletekről, de csak kiloccsant a poharam. Olyan hivatalos megszólalásokat kaptunk a pofánkba, hol a bel-, hol a tanügyminisztertől, megfejelve a miniszterelnök összevissza nyilatkozataival, hogy fel kellett tennem magamnak — és most már önöknek is — a kérdést: hallottak ezek valaha a kommunikációról mint tudományról?

Idén a járványhelyzet a cserkészcsapat terveit is felülírta, de nem mondtunk le teljesen az együttlétekről, inkább újraterveztük, átszabtuk azokat.

Most már bizonyos, hogy a koronavírus ártalmunkra van. Például az otthon ülésben és időmilliomosságban állandóan gondolkozik az ember, a gondolkozás pedig, mint tudjuk, már sok galibát okozott a történelem folyamán.

Kerülendő a politika és a Covid-téma, nem nézek tv-t, hanem internetezek. Itt egyből leklikkelem azt, amit nem akarok olvasni.

Szentmise keretében, ünnepélyesen, szerény módon elbúcsúzott a nagybánya-alsófernezelyi Árpádházi Szent Erzsébet közösség plébánosa, a Mezőfényen született, 80. évében járó ft. Heinrich Ferenc tiszteletbeli kanonok, aki 1974. szeptember 1-jén mutatta be első miséjét ennek a közösségnek, „s eljött az a nap is, amikor az utolsót” — mondta prédikációjában.

Mára már számos értelmiségi, elismert szakember leírta, kimondta, hogy a világ fejlődésével exponenciálisan csökken az erkölcs. Másképpen fogalmazva: nő az erkölcstelenség.