Őrangyalként vigyázzanak egymásra!
2020 augusztusában nyitotta meg kapuit Szatmárnémeti első, európai uniós alapokból létrehozott nappali idősközpontja. A Jiului sétányon található klub alapítója és működtetője Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatala a Szociális Igazgatóságon keresztül, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezettel való együttműködésben. A központ a Szépkorúan is aktívan elnevezésű POCU-projekt keretében jött létre azzal a céllal, hogy legalább 124 szatmárnémeti, 65 év feletti személy életminőségén javítson az aktív idősödést népszerűsítő programok által.
Megnyitása óta a klub rendszeresen szervez aktivitásra ösztönző eseményeket, melyek révén az intézményt látogató szépkorúak az őket érintő legkülönbözőbb területekről értesülhetnek újdonságokról, érdekességekről, hasznos tartalmakról. Tekintettel arra, hogy az idősek életében a vallás kiemelten fontos szerepet tölt be, csütörtökön a központ munkatársai különleges esemény keretében emlékeztek meg az ima világnapjáról, melyet március 2-án ünnepelünk.
Az esemény meghívott előadója dr. Román János, a Szatmári Egyházmegyei Caritas Szervezet vezérigazgatója volt. Az interaktív előadás elején Román atya arra kérte az időseket, mondják el, milyen szavak, gondolatok jutnak eszükbe a bátorság, boldogság, fáradhatatlanság, a másik emberbe vetett bizalom kapcsán. A résztvevők sorra osztották meg véleményüket, nagyon sokféle értelmezés vetődött fel. Ezt követően a vezérigazgató ismertette az idősekkel, milyen értelmezést nyújt e tekintetben a Szentírás. „Az az ember, aki imádkozik, aki Szentírást olvas, másképpen lát dolgokat. Másképpen lát embereket, eseményeket, örömöt és fájdalmat. Mindez csak akkor lehetséges, ha az ember imádkozik” — vonta le a következtetést dr. Román János. Bizonyítandó, hogy ezt az élményt már sok jelenlévő megtapasztalta, a főtisztelendő arra kérte az időseket, meséljék el, megtörtént-e már velük, hogy az imádság kapcsán valami megváltozott világszemléletükben, valami átértelmeződött életükben. Hogy bátorítsa a tapasztalatcserét, ő maga is beszámolt egy ilyen, személyes jellegű, de teljes életére kiható élményéről. A jelenlévők is megnyíltak, sorra szólaltak meg, őszintén beszéltek válságos élethelyzetekről, melyeken úgy érezték, az ima segítette át őket, és általa minden megváltozott. A megosztott tapasztalatok, élmények megerősítették a klubtagok közötti lelki kapcsolatot, sorsaik szorosabban összefonódtak, megtapasztalták az imádság közösségépítő, közösséget összetartó csodálatos erejét. A nappali idősközpont vezetője, Rus-Schupler Diana megragadta az alkalmat, hogy ha már imáról van szó, elmondja a klubtagoknak, mennyire hálás azért, hogy az intézmény működésének fél éve alatt nem volt koronavírusos megbetegedés sem a klubtagok, sem a személyzet körében.
Befejezésül dr. Román János arra buzdította az időseket, legyenek egymás őrangyalai a következő két hónapban, bekapcsolódva az Őrangyal nevet viselő játékba. A központ munkatársai minden idős nevét ráírták egy-egy papírlapra, amelyeket beletettek egy kosárba, majd a résztvevők mindegyike húzott egy lapot, amely annak a társának a nevét tartalmazta, akit oltalmaznia kell a következő időszakban. „A játék lényege, hogy megismerjük a másikat, utánaérdeklődjünk az életének, figyeljünk oda rá, időnként apró figyelmességekkel ajándékozzuk meg, segítsünk neki, ahogyan egy őrangyal teszi — titokban, diszkréten. Ha nem jelenik meg az illető a klubban, hívjuk fel, érdeklődjünk, hogy mi van vele, mi bántja, rendben mennek-e a dolgai!” — magyarázta a játék szabályait Román atya. A főtisztelendő azt javasolta, két hónap múlva találkozzanak újra, és beszéljék meg, ki, milyen módon tapasztalta meg az őrangyal működését. „Ez a játék sok áldást hoz minden közösségbe, amelyben játsszák” — tette hozzá. Kihangsúlyozta, hogy az őrangyal rendszeresen imádkozik az oltalma alatt álló személyért, és megkérte az időseket, hogy tegyék ők is ezt. Végezetül elmondta, hogy örülne annak, ha a klubtagok komolyan vennék a feladatot, és őrangyalként vigyáznának egymásra márciusban és áprilisban, de azután is, minden egyes nap. SZFÚ
