Örömöt szerző gondoskodás

Azt már nem tudja elmondani, hogy az ő lánya is ezt tanulta-e tőle, s ha igen, akkor betartja-e, sajnálkozik is néha, de a közelében élők megnyugtatják, hogy ilyen a világ. 

Amália nagyon gondoskodó típus, talán éppen emiatt mindig attól retteg, hogy nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretné. Mindig a férjét és a lányát félti, nehogy ők megbetegedjenek, akár csak megfázzanak, folyton erősködik, hogy milyen ruhát vegyenek magukra, s közben ő a gyengébb természetű, akinek jobban oda kellene figyelnie magára. A lánya mindig mondja, hogy a megfázás ellen nem a túlöltözéssel kell védekezni, hanem olyan életmóddal, ami kizárja a megbetegedés lehetőségét. Az anyja meghallgatja, majd folytatja azt, amit addig tett, vagyis nem az egészsége a legfontosabb, hanem a család. 

Gábor sokáig természetesnek vette ezt, részben, mert ő is egy elkényeztetett gyerek volt, ugyanazt kapta a feleségétől is, amit addig az anyjától. Amikor nőtt a lány, észrevette, hogy valami nincs egyensúlyban ebben a házasságban. Nem azzal van a baj, hogy az apja túl sokat kap a feleségétől, hanem azzal, hogy a feleség nem kapja meg ugyanezt a férjétől. Nem érvényes az erős férfi és a gyenge nő meghatározás, inkább azt lehet elmondani, hogy a jelzők össze vannak cserélve. A lánynak az a véleménye, hogy ma már nem lehet nagyobb tekintélye sem a férjnek, sem a feleségnek, a szülei már nem olyan korban nevelkedtek, amikor bármilyen alárendeltség volt férj és feleség között. El kellene tüntetni ezt a különbséget, elsősorban amiatt, mert előbb-utóbb eljön az az idő, amikor az apának valóban odafigyelésre lesz szüksége, ez az odafigyelés pedig az anya dolga lesz. Nem mintha a lány majd kihúzná magát ebből a gondoskodásból, de ki tudja, mit hoz a sors, ki tudja, kit hova sodor az élet. A lány erről csak óvatosan beszél, a szülei előtt egyáltalán nem, mert vannak ara utaló jelek, hogy nem a szülői házban s nem is annak a közelében éli majd le az életét. 

Amália nem egy egyedi eset. Vannak még gondoskodó emberek, akik fontosnak tartják, hogy odafigyeljenek a családtagjaikra, rokonaikra, ismerőseikre, és vannak, akik még tovább mennek, odafigyelnek azokra, akikről nincs ki gondoskodjon. Az elmúlt századokban természetes volt az, hogy a fiatalok gondoskodtak az idősekről. Erre minden korban megvoltak az eszközök, remélhetőleg meglesznek a jövőben is. Most egy olyan korszakban élünk, amikor minden jel arra utal, hogy a gondoskodást intézményesíteni kell. A gyerekek egy része a szülőktől távol vállal munkát, sokan távol telepednek le, szüleik nem számíthatnak arra, hogy a gyerekeik lesznek majd a gondviselőik, a családokban most is nagy a távolságtartás, nincs idő egymásra. Mire számíthat egy idős szülő vagy nagyszülő akkor, amikor a férj és a feleség sem hagy egymásra időt?
Amália mindig gondoskodó volt, ilyen ma is. Mégis úgy tűnik, hogy a férje éppen ebben látja a hibáját, mert vannak dolgok, amikből túl sokat kap, és vannak dolgok, amikből keveset vagy egyáltalán nem. Fontos ez a felismerés, de miért nem tesz egyik fél sem valamit azért, hogy megteremtődjön az egyensúly az elvárások terén? A férj tudja, hogy mire van szüksége, s azt várja el, azzal viszont nem igazán törődik, hogy mire van szüksége a feleségnek, vagy miért nincs szüksége olyan dolgokra, amelyek fontosak kellene hogy legyenek. 

A lány teljesen egyetért azzal, hogy a szülőknek gondoskodniuk kell a gyerekről, azt viszont határozottan szem előtt kell tartani, hogy a gondoskodás legfontosabb feltétele, hogy az, aki másokról gondoskodik, egészséges kell legyen, és felkészült arra, hogy ne áldozatok árán tegye a dolgát, mert hosszú távon csak akkor lelheti abban az örömét.

Elek György