×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
18 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Otthonról alig — iskolában keveset

2021.03.03 - 20:05
Megosztás:
Otthonról alig — iskolában keveset
Ha visszagondolunk az elmúlt harminc év oktatási reformkísérleteire, aligha találunk értelmes választ arra, hogy milyen irányba halad az iskolai nevelés.

Harminc éve egy korszerűtlennek minősített tanügyi rendszer megreformálását kezdték el nagy reményekkel, ez idő alatt számtalan kezdeményezés indult el, mindig elsöpörve a korábbiakat, most viszont már elég sokan állítják, hogy sokkal jobb lenne a harminc évvel ezelőtti, mert abban mégis volt valami rendszer.
Sohasem szerepelt a tanügyi reformkezdeményezésekben az online oktatás. Itt-ott, egyik-másik oktatásügyi politikus előrejelezte, hogy a jövő oktatási módszerei között nagy szerepet fog majd játszani a távoktatás, de ezt mindenki úgy vette, hogy majd valamikor. Most, hogy a kényszerhelyzet miatt nem maradt idő a felkészülésre, „élesben” kellett szembenézni az eddig a jövőbe elhelyezett oktatási módszerrel.
Egy mindenhez hozzászóló, mindenhez értő, mindent tudó politikus egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy lehet, hogy késik a tanügyi reform, ez viszont nem jelent különösebb problémát, mert a tehetségek mindig lépést tudnak tartani a fejlődéssel, az ismeretszerzéssel, és úgyis általuk fog előbbre menni a világ, a társadalom többi tagja pedig készen kapja mindig a legfrissebb információkat, számukra mindegy, hogy milyen az iskolarendszer, úgysem mennek feljebb az átlagnál.
Ebben van valami. A médiából, a közösségi oldalakról, a közbeszédből folyamatosan áradnak az előregyártott gondolatok, melyekkel könnyen azonosulnak az emberek annak tudatában, hogy azokat nem akárkik fogalmazták meg, miért kellene hát saját gondolatok megformálásával foglalkozni, amikor készen kapunk sokkal jobbakat? A közösségi oldalakon állandóan előttünk peregnek a jobbnál jobb ötletek, hogy mit kell főzni vagy milyen ételeket lehet jó áron megrendelni, milyen ruhát, cipőt kell felvenni, hogyan kell szépítkezni, milyen szabadidős tevékenységeken lehet részt venni, és sorolhatnám még hosszan, hogy milyen ajánlatok közül lehet választani. Mindenről szó esik, csak arról nem, hogy mi alapján érdemes az ajánlatok közül válogatni. Talán itt szólhatna bele az iskolázottság, a képesség, ami tudatossá teszi a választást, a dolgokra történő rálátás, hogy elkerüljük az elgépiesedést… Az észt osztó politikustól azt várná el a választópolgár, hogy ha nem is egy teljes közösség, de legalább a többségnek az érdekeit képviselje. Nem lehet azt gondolni, hogy jó az, ha egy olyan társadalom alakul ki, melynek megvan a felső elitje és a munkától izzadó többsége, ami ha jól kialakul, szinte természetessé válik, hogy ez a rend. Egy idő után a munka fogalma is átértékelődik, átfogalmazódik, mert egyre több munkát robotok végeznek el. Amíg a robotok dolgoznak, az emberek életvitele lényegesen megváltozik, társadalmi szempontból fölöslegessé válik, nem marad más, mint az egyén vágyainak a kielégítése. A legtöbb tevékenység alól felmentett, de elég sok mindent megkapó embernek vajon mennyi marad meg a saját döntési lehetőségéből, a saját akaratának az érvényesüléséből? Ha egyáltalán van ilyen. Mert milyenné alakul az ember látószöge, gondolkodásmódja, lelki és érzelmi világa, ha otthonról alig hoz valamit magával, az iskolában pedig keveset tanul?
A felső elit és a többség kialakulása elkerülhetetlen. Meghatározó viszont, hogy kik és honnan kerülnek a felső elitbe, és ott hogyan formálódnak tovább. Az említett oktatási politikus nem az iskolát tartja a legmegfelelőbb intézménynek az életre történő felkészítésre. Több sikeres embert is sorolni tud, akiknek nem sok hajszáluk hullt ki a tudományokért. Azon személyek közül, akik iskoláskorukban nem a tantárgyolimpiákon elért eredményeikről voltak híresek, sokan mégis ott vannak az élvonalban, és meghatározó döntéseket hoznak. Nehéz lenne eldönteni, hogy most reform előtt vagy már a reform közepén vagyunk, vagy éppen ott tartunk, amikor észre kell venni, hogy lekéstük már a reformokat, azok akkor történtek a háttérben, amikor éppen mással voltunk elfoglalva.

Elek György

 

Múlt — jelen — jövő
Gyerekkoromban otthon, az iskolában és sok más helyen mindig azt hallottam, hogy egy szebb és jobb jövő reményében élünk, a gyorsan fejlődő tudománynak köszönhetően egy fejlett, kényelmes, gazdag, biztonságos stb. holnap vár ránk, erre kell felkészülni úgy, hogy minél több elméleti és gyakorlati ismeretet szerezzünk meg az iskolában és a környezetünkben, ahol élünk.
A döntő és meghatározó befolyás
Török Péter egyszerű munkásemberként élte le az életét, viszont mindig érdekelték a világ dolgai. A kommunizmus éveiben is mindent elolvasott az újságból, igaz, sokat nevetett magában, amikor a politikában kevésbé jártas olvasóként is felfigyelt rá, hogy azért eléggé túlzás az, ami néha le van írva.
„A tudást nem lehet elvenni”
Boglárkát sohasem kellett biztatni, hogy tanuljon, mindig igyekezett megtanulni a leckéjét már kisiskolásként is, a középiskolában pedig lelkesen készült az egyetemre.