Patthelyzet a parkolásban

Szatmárnémeti nagyon sok utcáján nincs hely a gyalogosoknak a járdán az oda parkolt autók miatt, de fokozottan érvényes ez a jelenség a város új központjára, de több másik lakótelepére is. A jelenleg alkalmazott 195/2002-es sürgősségi kormányrendelet szerint egyáltalán nem is lenne szabad a járdára felhajtani ott, ahol ez felfestéssel nincs jelezve. Egy módosítási tervezet szerint ez változni fog, és felfestés nélküli járdára is fel lehet majd parkolni, de úgy, hogy a gyalogosoknak legyen legalább egy méterük haladni. De az új központban például sem ezt, sem az újat — ha elfogadják — nem lehet alkalmazni, sőt, van olyan járda, amelyik annyira keskeny, hogy üresen hagyva sincs meg az 1 méteres szélessége a gyalogosok számára.

Lakók, dolgozók, ügyeiket intézők

A probléma ott kezdődik, hogy a múlt század nyolcvanas éveiben néhány tucat autóra tervezték a Szamos-parti lakótelep utcáit, de például a 14-es lakótelepet is, ahol szintén nagyon sok helyen látni autókat a járdákon gyalogosok helyett. Ma már a tucatnyi kocsi helyett több százat parkoltatnak a tömbházak tövében a lakók, evidens, hogy nincs annyi parkolóhely, hogy ezeket mind befogadja, a sofőrök kénytelenek a járdára húzódni velük. Nem beszélve arról, hogy élénk kereskedelmi élet is van a központi városrészben, tehát azok is helyet kérnek maguknak, akik ott dolgoznak vagy oda mennek vásárolni, ügyet intézni. Ha nemcsak az új központot nézzük, hanem a többi lakótelepét is a városnak, a rendőrök és az emelőkocsi nonstop járhatna és vihetné el a járdán szabálytalanul parkoló autókat, de a helyzetet sajnos ez sem oldaná meg, hiszen az emelőkocsi-telepről kiváltott járművet azután is tartania kell valahol a gazdájának. Fura szimbiózis ez a városban: a gyalogosok helyét foglalják az autók, ami miatt a gyalogosok az úttestre kényszerülnek, oda, ahol az autós forgalom zajlik.

Princz Csaba