Példa és minta, bezártan is

Minden reggel munkába menő férjével egyszerre ébred, amikor megszólal az ébresztő. Aludhatna tovább, de úgy érzi jól magát, ha nem esik ki az életritmusából. Felébrednek, még váltanak néhány szót az ágyban, és kezdődhet a készülődés. Miután férje elmegy, Réka is — a megszokottnál egy kicsit lassúbb ritmusban — elkezdi a napját. Összeszedi az ágyat, elrendezi a szobát, majd megy a fürdőszobába zuhanyozni, fogat mosni, sminkelni… Miután ezekkel végez, felvesz egy nem is hétköznapi, de nem is munkába menésre használt ruhát. Az a lényeg, hogy kényelmes legyen, de ne hétköznapi. Ezt a férje sem érti, de nem tesz megjegyzést, nem is kérdez, nem látja értelmét annak, hogy megkérdőjelezze a jót. Réka — ahogy mondani szokás — ad magára, nem hagyja alább bizonyos szintnél, mert tisztában van azzal, hogy alább adni könnyű, visszaemelkedni már nehezebb. Attól még, hogy otthon van, minden szempontból rendben kell hogy legyen. Tudja jól, hogy ha valamit ma elmulaszt, azt holnap már természetesnek tartja, holnapután pedig újabb engedményeket tesz, amit nem nehéz megtenni, hiszen csak ő tudja ellenőrizni önmagát. Minden reggel átgondolja, mi az, amit nem lehet elmulasztani, és mi az, amit semmiképpen sem engedhet meg magának. Az elmulaszthatatlan dolgok közé tartozik az is, hogy úgy nézzen ki, hogy amikor elmegy a tükör mellett, és belenéz, önmagát lássa benne.

Rékát kevésbé érdeklik azok a divathullámok, amelyek kívülről próbálják szabályozni, irányítani, átalakítani az egyének jellemét, bizonyos korszokásoknak és különböző érdekeknek megfelelően. Szerinte a nő minden körülmények között meg kell hogy őrizze nőiességét, be kell töltse női feladatait, mert addig marad meg nőként, ameddig azt teszi. A kihívásoknak sokszor kell tudni ellenállni.

Meggyőződése, hogy átmeneti időszakról van szó, nem tarthat sokáig ez az állapot, ezért fontos, hogy ebben a helyzetben példa és minta legyen a fiatalabb korosztályok számára. Ezt viszont nem lehet úgy tenni, hogy előre eltervezett és megrendezett rendezvényeken beszéljenek csak róla, és „osztogassák az eszet”, hanem fel kell mutatni egy olyan életpéldát, ami cáfolhatatlan és hiteles.

Négy hét bezártság után mit eredményezhet ez a bezárt példaadás? Réka meg van győződve arról, hogy az emberi jellem nem alkalmazkodik különböző helyzetekhez; ha pedig ezt valaki megpróbálja erőltetni, az hamar kipotyog a tarisznyából, és lelepleződik. Nem lehet, hogy valaki egész héten otthon ül rendezetlenül, rendezetlen környezetben, hétvégén pedig felveszi a „vasárnapi ruhát”, és úgy viselkedik, ahogy vasárnap szokás. Az emberi jellem benne van az egyénben, és nem változik egyik napról a másikra; ha valaki annak egy megváltozott formáját akarja néha-néha kimutatni, könnyen megfeledkezhet magáról, és zavarba jöhet.

Réka a nőt akarja magában megtartani. A nőt, aki bárhol, bármilyen körülmények között nő marad. Akinek nem kell megjátszania magát, mert ő olyan, amilyennek lennie kell. Ad a külsőségekre, de a nőiessége belülről jön. Azt, ami belülről jön, nem lehet se felcicomázni, se leegyszerűsíteni. Az a meztelen valóság. Negyedik hete ebben a meztelen valóságban nagyon meg lehet erősödni, és nagyon el lehet gyengülni.

Ahhoz, hogy erősnek maradjon, netán tovább erősödjön, sok mindenre szüksége van a női testnek és léleknek. A szükségeket nem lehet elmulasztani, mert azt azonnal megmutatja a tükör a fürdőszobában vagy a mindennapi életnek otthont adó tágabb környezet tükre. A testnek és a léleknek a bezártságban is táplálékot kell adni. Mi akadálya lehetne ennek, ha adottak hozzá a feltételek? — kérdezhetnénk. Talán éppen ez a kérdés ébreszti fel bennünk a megoldást adó gondolatokat. A feltételeket nem lehet egyik pillanatról a másikra megteremteni. Azokat ki kell építeni. A megfásult és kihűlt testet nem lehet egyik napról a másikra felmelegíteni, mint ahogy a fájó lelket se lehet könnyen meggyógyítani. Réka ezt jól tudja, ezért fontos számára, hogy soha semmit ne mulasszon el, soha semmiről nem mondjon le, még a bezártságban sem.

Elek György