Politikacsináló társaságok

Amikor ilyen témák jutnak az eszembe, mindig megpróbálom összehasonlítani a múltat a jelennel. Gyerekkoromban, amikor még szokás volt a szomszédolás, rendszeresek voltak a beszélgetésekkel töltött délutánok vagy inkább esték, hiszen akkor nem volt nagy választék, főként a hosszú téli esték eltöltésére. A középkorú férfiak a katonaságról, az idősebbek közül sokan a háborúról beszéltek, elég gyakran magukat ismételve. Nem sokat tudtak, értettek a politikához, mégis úgy mondták el a véleményüket, mintha azok cáfolhatatlan tények lennének. 

Néhány napja úgy adódott, hogy egy olyan társaságba keveredtem, ahol már-már parlamenti szinten folyt a politizálás. Ezt úgy értem, hogy lényegesen eltértek a vélemények, felerősödött egymás rossz megítélése… A lényeg az, hogy nem volt egy családi, baráti megbeszélés, aminek oka, hogy bár rokonok, szomszédok, jó barátok, de a „politikai látásmódjuk” nem ugyanaz, más-más párt szimpatizánsai… Ez nem amiatt van, mert meggyőződésük, hogy egyik vagy másik párt jól végzi a dolgát, hanem mert részben a televízió befolyásolja őket, részben pedig azok a politikusok, akikkel néha szóba állnak, és azok tudnak hatni rájuk. Ahhoz valamennyien ragaszkodtak, hogy ők egész eddigi életükben figyelemmel követték a politikát, és azt átlátják minden szinten. Nevettek rajtam, amikor próbáltam elmondani nekik, hogy a politika kifejezés az ókori görög polisz névből ered. Magyar jelentése: közélet, ebből következően mindenki, aki részt vesz a közéletben, tevékeny (aktív) vagy tétlen (passzív) politikát folytat. Még nagyobb ellenszenvet váltott ki belőlük, amikor azt mondtam, hogy a politikával, a közélettel, annak jelenségeivel a politikatudomány foglalkozik, ami nem más, mint a társadalom vezetésének a tudománya. Az a tudomány és gyakorlat, illetve az ezzel összefüggő elvek és ezek alkalmazásának a rendszere, amelynek segítségével egy társadalom minden tagja számára elérhető az észszerűség, a béke, a biztonság és a közös, illetve egyéni célok felé haladás. 

Úgy hatottak rájuk ezek a mondatok, mint Mikszáth Kálmán elbeszélésében Strázsa János a hályogkovácsra, akinek Lippay professzor elmagyarázta, hogy milyen bonyolult és érzékeny testrész a szem. Mint ahogy Strázsa János rádöbbent, hogy milyen nagy kockázattal jár leoperálni a szemről a hályogot a csizmaszárból kivett bicskával, olyan veszélyekkel jár azt hinni, hogy a politikához mindenki ért.
Így van ez sok esetben napjainkban is. Elég sokszor szerzünk tudomást arról, hogy családokon belül is születnek ellentétek a politika miatt. Férj-feleség, szülő-gyerek, rokonok és szomszédok fordulnak szembe egymással, mert más-más módon értelmezik a politikát. Ha csak az elmúlt harminc évet vesszük figyelembe, számtalan olyan példát tudunk felsorolni, amikor a látszólagos politikai hovatartozás miatt fordultak szembe egymással olyan emberek, akik egyébként minden szempontból jól megértették egymást. A legérdekesebb az, amikor bizonyos személyek néha egyik, néha egy másik párt jelöltje mellett állnak ki, majd elég hamar rádöbbennek arra, hogy rossz lóra tettek, mert már előre lehetett tudni, hogy nem tudja, sok esetben nem is akarja valóra váltani az ígéreteit.

Engem az lep meg a legjobban, amikor azt látom, hogy magyar emberek román pártok színeiben induló jelölteket támogatnak. Azt sem értem, mivel magyarázható az, hogy két magyar indul egymás ellen egy olyan helyzetben, amikor számok igazolják, hogy mindketten veszíteni fognak.
Ott ültünk egy asztal mellett, mindenki mondta a magáét, és mindenkit kevéssé érdekelt mások véleménye, mert az a meggyőződése, hogy csak neki lehet igaza. Lehet, hogy így van, de a kimondott nagy igazsággal nem lehet választásokat nyerni, érdekeket képviselni, csak szavazatokkal. A legtöbb szavazattal.

Elek György