Körülbelül háromezer éves az a feljegyzés, melyben az szerepel, hogy a fiatalság a végsőkig elromlott, elvetemült, semmirekellő, alkalmatlan arra, hogy továbbvigye azokat az értékeket, melyeket elődei létrehoztak. Szókratész időszámításunk előtt körülbelül négyszázötven évvel mondta, hogy kora fiataljai szeretik a luxust, megvetik a tekintélyt, nem tisztelik az időseket stb.

„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés…” — írja József Attila A Dunánál című versében. Amikor olvasom vagy valahol meghallom ezeket a verssorokat, mindig eszembe jut a gyerekkorom, amikor ilyen-olyan alkalmakkor összegyűlt a rokonság, hosszasan beszélgettek, és ezeknek a beszélgetéseknek a nagy részét az emlékezés tette ki.

Takács Ildikó már az általános iskolában felhívta magára a figyelmet a matematikában elért eredményeivel. Addig, amíg csak minden évben tízessel zárták le, különösebben nem értékelték, úgy könyvelték el, hogy jó matekes, és kész.

Különös lény az ember. Egész élete során elérhető és elérhetetlen vágyakat kerget. Vágyakat, melyek a jobblét felé hajtják, kergetik részben a benne lévő ösztönök, részben a külső környezeti hatások, azaz mások követése. Példa erre, hogy a szülő igyekszik a legjobb óvodába, majd a legjobb iskolába íratni a gyerekét, mert nem tudja elképzelni, hogy az ő gyereke ne végezzen egyetemet.

Újabb megszorításokat követel a járvány. Ennek egyik legfontosabb pontja a személyes kapcsolatok korlátozása. Minél ritkábban kerülünk olyan közegbe, ahol sokan vagyunk, annál kisebb az esélye annak, hogy megfertőződjünk vagy megfertőzzünk másokat.

„Viselkedj jól! Ne hozz szégyent se rám, se magadra!” — hangzott egykoron a szülői felhívás, amikor a gyerek elment valahova. Ma a gyerek annyit mond:„Elmentem, majd jövök!” Sok szülő erre rábólint, azt gondolja, a gyerek már felnőtt, tudja, mi a dolga.

Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy a szomszédban visít a disznó, nagy a hangoskodás, disznóvágás van. Nemcsak a disznó visítása, de a disznófogók hangja is jól hallható volt.

Én mindig logikusnak tartottam azt, hogy a társadalomban vannak konzervatívok és liberálisok (természetesen más irányzatok is, de most egyszerűsítsünk), akik érvek mentén vitatkozhatnak is, és ha vitájuk szakszerű, mindkét oldal javára válhat.

Gyakran halljuk azt a kifejezést, hogy XY széles körű ismeretséggel rendelkezik. Ez azt jelenti, hogy — a legalacsonyabb köröktől a legmagasabbakig — sok embert ismer, jó vagy rossz kapcsolatot tart fenn velük…

Egy nem gyakran használt fiókban kutakodtam, melyben néhány családi fényképalbum is található.