Pünkösdi megújulás

A lelkipásztor a gyülekezeti ház lépcsőjéről hirdette az igét, a hívek vele szemben álltak az arcukon maszkkal, egyik kezükben az énekeskönyv, a másikban esernyő. A lelkipásztor a lélekről beszélt, és azokról a változásokról, amelyek a Szentlélek kitöltetése után következtek be. A koronavírus is megváltoztatja az életünket, vannak, akik találgatják, hogy milyen módon, bár korai lenne még megnevezni a változásokat. Az új dolgok mindig a fiatalabbakat érintik, az ő életüket határozzák meg a legnagyobb mértékben.

— Mire tanítja a legfiatalabbakat a közel három hónapja tartó járványhelyzet? — tette fel a kérdést az igehirdető lelkipásztor pünkösd ünnepén.

— Bölcsebbek, megfontoltabbak, lélekben gazdagabbak lesznek szüleiknél? A szülők feladata az, hogy megmutassák gyerekeik számára az utat, most azonban egy olyan állapotban vagyunk, amikor a szülő képtelen segítséget nyújtani a válságos helyzetből való kiút megtalálására. Kérdésessé vált, hogy a több mint harminc éve tartó értékválság után kialakult megtorpanásban felismerik-e az emberek az igazi értékeket, az igazi szépségeket, felismerik-e, hogy a pünkösdi lélek érintése által barátságosabbak lesznek az emberek a közösségükben élőkkel. Tudunk-e mások lenni, mint eddig, jobbak, türelmesebbek, elfogadóbbak lenni egymással?

A lelkipásztor feltette a kérdéseket, de a válaszadás lehetőségét meghagyta a híveinek. Ők kell kialakítsanak egy olyan viselkedési formát, amiből tanulhatnak a gyerekeik. Ők kell megfontoltabbak legyenek, ők kell közelebb kerüljenek egymáshoz, nekik kell forróbb legyen az ölelésük…

A járvány előtt az emberek kezdtek eltávolodni egymástól. A bezártság jó alkalom lett volna az egymásra találásra, az érintések újjászületésére, de a legtöbbször nem ez történt. A Szentlélek kitöltetése minden ember életében meghozhatja a maga csodáját, megszaporodhatnak a kimondott szavak, az egymásra irányuló tekintetek, az ölelések…

Megválaszolatlan kérdés az is: milyen változásokat hoz a világjárvány a keresztény egyházak életébe? Pünkösd a legnagyobb keresztény ünnep, mivel nincsenek meg a rítusai, kevésbé hangsúlyos, mint a húsvét vagy a karácsony, pedig ekkor teljesedett be a Szentháromság, ami a keresztény egyházak alapja.

Délután egy televíziós vitaműsorban is beszélgettek a járvány megszűnése utáni változásokról. Szó esett arról is, hogy képes lesz-e az ember az anyagi érdekek egy részét feláldozni azért, hogy többet foglalkozhasson a lelki dolgokkal. Mára már biztossá vált, hogy a karantén idején a házastársak nagyobb része nem került közelebb egymáshoz, a kisebbik rész viszont igen. A pozitív változás az lenne, ha nem a többség, hanem a szellemiekben és érzelmekben gazdag kisebbség válna véleményformálóvá, példaképpé és életmodellé. A hitre épülő egyház rég vár egy olyan megújulásra, ami a hit mellett jó érzésre és gondolkodásra épül. Egy ideje a megszokott élethez történő visszatérésről beszélnek, ami nem egy jó kifejezés, mert ha ugyanott folytatjuk majd, ahol a járvány előtt abbahagytuk, akkor nem lesz előrelépés, de arra sem számíthatunk, hogy egy jól kitaposott úton haladunk tovább. Egy válságokkal telített élet állt meg néhány hónapra, viszont egy megújuló, megújulni vágyó élet kellene induljon, amelyben nem csak az anyagiakért folyik majd a harc, hanem a lelki élet kerül előtérbe, az érzelmi pillanatok megélése lesz a fontosabb.

Talán nem véletlen, hogy pünkösdkor, a lélek ünnepén lazítják fel a szigorúbb egészségvédelmi szabályokat. Ebben az időszakban tapasztalhatók majd a változás első jelei. A korábbi években a pünkösd szabadnap volt ugyan, az emberek egy része elment a templomba, s úgy érezte, azzal megtette a lélekkel kapcsolatos kötelességét, és ment minden tovább a maga medrében. Az idei pünkösd a járványveszély végét is jelentheti. Két dologra számíthatunk: visszaáll minden a megszokott útjára, vagy mindenki megtalálja a maga megújult egyéni és közösségi útját.