Rabságok

Azt mondta valaki viccesen, hogy az különbözteti meg az embert a többi főemlőstől, hogy gyógyszereket szed. Mindenki önmaga döntse el, hogy ez dicsőség-e. Az emberiség elképzelhetetlen mennyiségű patikai szert fogyaszt, csak paracetamolból például csak Angliában évente hárommilliárd adag lel gazdára. Elvis Presley-ről az olvasható, hogy 1100 adag különböző gyógyszert vett be havonta. Vannak betegségek és helyzetek, amikor a gyógyszer használata sajnos elkerülhetetlen, de a ma elhasznált szerek kétharmada biztosan nélkülözhető lehetne. Minden gyógyszernek van káros mellékhatása is, mert a szervezet méregként, de legjobb esetben testidegen anyagként kezeli őket, és a gyógyszerek egymásra hatásából is, amit még csak felületesen ismernek, cifra bajok keletkezhetnek, de mindezeket szemérmesen titkolják a mai pénzsóvár, embertelen világban. A gyógyszerszedésnek a sokféle rákfenéjéből itt és most csak egyről lesz szó, az pedig a rettegett gyógyszerfüggőség.

Bár a gyógyszerfüggőség sok millió embert érint az EU-ban, mégis elhallgatott, mellőzött téma, hiszen a nagy hatalmú gyógyszeripar reklámtevékenysége és piacszervezése éppen azt célozza, hogy az emberek gyógyszerfüggővé váljanak. A kisembert pedig csak sodorja az ár. Európában a gyógyszerfüggőség az iszákosság után a második leggyakoribb szenvedélybetegség, nőknél kétszer gyakoribb, és az idősek is hajlamosabbak rá. Számtalan gyógyszerhez, akárcsak az ajzószerekhez, hozzászokik a használója, annak az idegrendszere, és ez a helyzet egy idő után már károsítja a szervezetét, de a gyógyszer megvonása is nagy bajokat okozhat. Ezt nevezik gyógyszerfüggőségnek. Függőséget okozhat sokfajta altató, nyugtató, fájdalomcsillapító, hashajtó, orrcsepp, köhögéscsillapító, serkentő és stimuláló szer szedése, de előfordul pajzsmirigy-, dülmirigy-, migrén-, reumagyógyszereknél és potenciafokozó szereknél, valamint görcsoldóknál, béta-blokánsoknál, Parkinson-gyógyszereknél, emésztőenzimeknél és a nagyon kedvelt táplálékkiegészítőknél is. Ezek közül a legveszélyesebbek mind vényköteles szerek, úgyhogy a nem kellő orvosi odafigyelés is nagy felelősséget hordoz ez ügyben, más esetekben viszont az erős öröklött hajlam gerjeszti a függőséget. A gyógyszerfüggőség biztos jelei, ha a szedője csak a szer hatása alatt érzi jól magát, és már az rosszullétet okoz, ha nincs kéznél a szer, ha idővel már megelőzésképpen is használja a gyógyszert, ha idővel mind nagyobb adagokra van szüksége a kellő hatás eléréséhez, és ha a szer megvonása már komoly rosszulléteket okoz. Az ettől szenvedőknek csökken a teljesítő- és koncentrálóképességük, a terhelhetőségük, romlik az érzelmi állapotuk, rabságban vannak, elhízhatnak, baleseteket szenvedhetnek, szorongásossá, búskomorrá, erőszakossá válhatnak, komoly alvászavaraik lehetnek, máj-, vese- és szívbajokat kaphatnak, és mindeközben a legtöbbször még önmaguk előtt is titkolják a függőségüket. A család sokszor észleli ezt, de nem meri megvonni a gyógyszert, mert fél a következményektől, és ezért rendszerint a beteg cinkosává válik, sőt, akár törvénytelenül is, akár a feketepiacról is, vagy mind újabb orvosokhoz fordulva segít beszerezni a végzetes szert. Közismert, hogy a gyógyszerfüggők idővel hajlamosakká válhatnak az alkoholizmusra, és az ajzószerek használatára is.

Az ilyen beteget csak az elvonókúra mentheti meg a testi és szellemi lerombolódástól. Mivel a gyógyszerfüggőség az idegrendszer, az agy betegsége, az okozó szer megvonása akár százféle, súlyosabbnál súlyosabb tünetet okozhat az agresszivitástól a teljes közöny állapotáig, a hasmenéstől a dadogásig, a halálfélelemtől az impotenciáig, az önpusztítási gondolatoktól az elhízásig vagy a teljes álmatlanságtól az erős aluszékonyságig bármi előfordulhat ilyenkor, veszélyeket hordozva magában. Ezért gyógyszerfüggőtől megvonni a szert kizárólag csak orvosi segítséggel szabad, és csak fokozatosan, az ezzel foglalkozó orvosokat újabban addiktológusoknak nevezik. Az elvonókúráknál hatalmas a szerepe a családnak és a környezetnek, mert az empátia, a törődés és a szeretet nagy segítségére lehet a betegnek.

Mindenkinek a környezetében lehet gyógyszerfüggőség rabságában sínylődő embertárs, érdemes hát szétnézni, odafigyelni, és ha kell, akkor segíteni a szenvedőn. Megelőzésképpen pedig önmagunknál és szeretetteinknél gyógyszerszedés helyett lehetőség szerint próbáljunk meg mindig más lehetőségeket is keresni! Alvászavaroknál például az alvásközpontokban többtucatnyi megoldást is találhatnak az altatók helyett, fájdalmaknál fizikoterápiával, masszázzsal, akupunktúrával, életmóddal, orvosi segédeszközökkel, emésztési panaszoknál pedig átgondolt étkezéssel válthatják ki a gyógyszeres kezelést. Szorongás, gyász, idegesség és stressz esetében sokszor megspórolható a nagyon is kétélű nyugtató használata pszichoterápiával, rendszeres életmóddal, korai fekvéssel és keléssel, sok friss levegővel, értelmes és rendszeres tevékenységgel, társadalmi és magánkapcsolatok ápolásával, másokon való segítéssel, fizikai tevékenységgel, mérgek kerülésével és nem utolsósorban az állatok közelségével, kutya-, ló- és delfinterápiával, de akár egy fehér egér vagy papagáj gondozásával is.

Ha mindezek után egy gondolatnyira megtorpan a keze a gyógyszert a szájához emelőnek, az már egy kis lépés lesz a helyes irányba.

Tisztelettel,

Dr. Zagyva Miklós