Rájöttünk, hogy nem mi vagyunk a Föld urai (II.)

Másfél évvel a világjárvány kitörése után arra kerestük a választ, hogy a koronavírus hogyan változtatta meg mindennapjainkat, a pandémia hatásaira milyen módon változtak meg az egyéni és társadalmi szokások, de arra is kíváncsiak voltunk, hogy az átélt időszaknak milyen hosszú távú hatásai lesznek, egyáltalán milyen lesz az életünk, ha megszűnik végre a járvány.

A beszélgetésen részt vett: dr. Frigy Szabolcs egyetemi oktató, iskolapszichológus, dr. Zagyva Miklós orvos, Póti Eduárd történelemtanár, Király Lajos református lelkipásztor, Bessenyi Gedő István dramaturg és Lieb Nemes Zsolt pedagógus. A beszélgetést moderálta: Elek György.

Zagyva Miklós azt látja, hogy vannak előnyei is ennek a koronavírus-járvány által ránk kényszerített állapotnak. Nagyon sok ember megtanulta, hogy bizonyos dolgokat — számláktól kezdve rendelésig — el lehet intézni online, nem kell mindenhova elmenni. Szintén előnyös, hogy nagyon sok területen lehet online dolgozni. Nagyon sok cégnél már eldöntötték, hogy a járvány elmúlta után sem kell majd mindenkinek mindennap bejárnia dolgozni, sokkal hatékonyabb — és a cégeknek költségtakarékos is —, ha az emberek otthonról végzik el azokat a feladatokat, amelyeket lehet. Az előnyök között említette ugyanakkor azt is, hogy sok szakma képviselői megtanultak más szakmákat is, mert a járvány idején azokra a foglalkozásokra volt kereslet, nekik pedig meg kellett élniük valamiből. Szintén pozitívum, hogy a pandémia hatására Romániában — ahol európai uniós viszonylatban a legkevesebb szappant vásárolták — az elmúlt időszakban két és félszeresére nőtt a szappanfogyasztás. De egészségügyi szempontból is sok új dolog történik, folyamatosan tanuljuk, hogy mi a betegség kezelésének a leghatékonyabb módja, és a megelőzést jelentő oltás kapcsán is rendre vannak újabb fejlemények. Vannak, akik tünetmentesen estek át a fertőzésen. Korábban azt tudtuk, hogy hasonló esetben érdemes várni az oltással. Ma már azoknak is ajánlott az oltás, akik rendelkeznek ellentestekkel, mert ha átestek a betegségen, az csak az ellen a vírusvariáció ellen ad védettséget, ami az illető személynél a betegséget okozta. Az oltás viszont más vírusvariációkra is hat, magyarázta Zagyva doktor, megemlítve azt is, hogy Magyarországon közben már vannak olyan egészségügyi intézmények, ahol a koronavírus-fertőzésen átesett betegek utókezelése zajlik, ugyanis akik átestek a Covid-fertőzésen, azoknak egynegyede, egyharmada utótüneteket produkál, amiket kezelni kell.

Zagyva doktor szerint vannak családok, melyeknek minden tagja pszichés megbetegedéssel küzd. A lélekkel is kellene foglalkozni, nem csak a testtel, akár pszichológiai, akár vallási szinten. Vannak egyszerű emberek, akiknek megingott a bizalmuk az életben, rajtuk kellene segíteni, mert önmaguktól nem fognak tudni talpra állni. Megvan az esély arra, hogy a Covid-járványnál sokkal nagyobb tragédiák is történjenek a Földön, és ezekre sem vagyunk felkészülve. Nem csak betegségre kell gondolni, hanem pánikhelyzetekre. Az első világháború után elterjedt spanyolnátha az egyik törzse a grippé vírusnak, ami azért vált agresszívvá, mert egy teljesen ellenállás nélküli lakosságot talált a háború után: egy kiéhezett, leromlott egészségi állapotban lévő társadalmat. Két-három év alatt a lakosság egy kicsit megerősödött, és megnőtt az ellenálló képességük, a vírus azonban most is létezik. Most is, ha megerősödne az emberek immunitása, százszor hatékonyabb lenne, mint a vakcina. Már az ókori orvosok is tudták, hogy a betegség a belekben kezdődik. A belek mellett helyezkedik el az immunrendszer nyolcvan százaléka (nyirokcsomók, nyirokerek). Ha a belek nem jól működnek, rossz az emésztés, rosszul működik az immunrendszer is. Manapság a lakosság fele rendelkezik valamilyen bélproblémával, teljesen nyilvánvaló tehát, hogy gyenge az immunitásuk, de ezen nem igazán akarnak változtatni. Az emberek nagy része idegenkedik az olyan életmódtól, ami egészségesen tartja a szervezetet, arra vannak nevelve az orvosok és rajtuk keresztül az emberek, hogy gyógyszereket kell fogyasztani — magyarázta.

Zagyva doktor rámutatott arra is, hogy az emberek nagy része nem lett ura helyzetnek, vagy pánikba esett, vagy eszeveszett, semmivel se törődő mulatozásba kezdett. De azt előnyként említette, hogy sok embernek ebben az időszakban fejlődött az egészségügyi kultúrája. Sokan azt se tudták eddig, hogy mi az, hogy vírus, azt hitték, hogy egy bogár, ami mászik, és megbetegíti az embert. De nem az. Ez egy borzasztó nagy átka a Földnek, mert még egyéb vírusok is vannak, és egyéb vírusok is valamiért agresszívvá válhatnak, de ennek okát tudós ember még nem tudta megállapítani, ugyanis ha tudnák, akkor esetleg meg lehetne előzni — magyarázta.

Forradalmi állapot ez

Sokféleképpen hivatkozunk az utóbbi egy évre, sokféleképpen beszélhetünk róla negatív és pozitív megközelítésből, talán egy kicsit még korai is — állítja Póti Eduárd történelemtanár. Egy visszatekintő helyzetjelentést lehet tenni, de itt egy történetnek még nagyon az elején vagyunk. Ha egy szóval kellene jellemezni az utóbbi bő egy évnek a történetét, Póti azt mondaná, hogy forradalom van. Nem azt jelenti ez a forradalom, hogy az emberek kimennek az utcára, olyan ez, mint az ipari forradalom, a kommunikáció forradalma vagy a technológiai forradalom stb. Hasonló forradalmi állapot ez, egy olyan átmeneti időszak, ami valóban mindent megváltoztat. Semmi nem lesz már olyan, amilyen volt. Az is kérdés, hogy kell-e, hogy minden megmaradjon a réginek.

Ugyanez a forradalom látható a tanügyben is — szögezte le Póti. 2020. március 9-én a tanügyi intézmények belekerültek egy olyan helyzetbe, amiről nem is álmodtak, és elkezdődött egy olyan időszak, amikor a teljes tanácstalanság határozott meg mindent. „Nem tudtuk, mihez kezdjünk ezzel a helyzettel. Olyan kihívások jelentek meg, melyek váratlanul érték mindazokat, akik a pedagógusi pályán tevékenykednek. Az utóbbi évtizedekben sok szó esett arról, hogy modernizálni kellene az oktatást, digitalizálni kell, fel kell zárkózni azokhoz a vívmányokhoz, amelyek már sok helyen működnek. Ez nálunk nem történt meg látványosan, csak kisebb lépésekkel haladtunk. Egyik pillanatról a másikra arra kényszerült a tanügy, hogy behozzon tíz-tizenöt év lemaradást. Ehhez képest elég sok jó eredményt sikerült elérni egy év alatt. Sokan beszéltek már arról, hogy amennyiben az oktatás azon aspektusát nézzük, ami az interneten történő kommunikációt, ismeretátadást és ellenőrzést jelenti, elég deficites a helyzet. Ez az oldala a változásoknak nem tett jót a tanításnak. Aminek helyi szinten is örülni lehet — és országos szinten is —, az az, hogy elkezdtünk lépni abba az irányba, hogy valahogy ezt az új helyzetet is rendszerezni tudjuk. Kialakulnak azok a pozitív gyakorlatok, amelyek megkönnyítik az információk átadását, kialakulnak olyan új attitűdök, úgy a tanárok, mint a diákok részéről, amelyek bizonyos aspektusait az oktatásnak gyümölcsözővé tehetik. Az oktatásban nem fognak egyik napról a másikra látványos változások történni. Hogy mi történik azzal a generációval, amelyik csak messziről látott iskolát, és osztályteremben, klasszikus körülmények között nem vehetett részt a didaktikai folyamatban, milyen hátrányai és milyen előnyei lesznek ennek a helyzetnek, azt leghamarabb tíz-tizenöt év múlva fogjuk látni a gyakorlatban. Nekünk most arra kellene koncentrálni, hogy mindazt, ami ebben a helyzetben pozitív, valahogy fejlesszük tovább, és megvonva azokat a mérlegeket és azokat a tapasztalatokat, amiket átéltünk ebben a helyzetben, arra kell törekedni, hogy a jelenlegi helyzetet tökéletesítsük. Az oktatás sem lesz már többet soha olyan, amilyen volt. Az a módszer, hogy az osztályteremben szemtől szembe adják le és kérik számon a tanárok az anyagot, csak részben fog megmaradni. Lesznek olyan részei a digitális oktatásnak, amelyek akkor is benne fognak maradni a pedagógiai gyakorlatban, ha az élet visszaáll az általunk megszokott normalitások közé. Hogy ez milyen mértékben és hogyan fog történni, azt ma még nem lehet felmérni. A feladat egyszerű. Meg kell keresni azokat a járható utakat, amelyekkel minimalizálni tudjuk a veszteséget. Ez egy óriási kihívás, hiszen a pedagógustársadalom egy része gyakorlatilag alig egy éve ismerkedik ezekkel a modern eszközökkel. Annak a fiatal generációnak a tagjaiból, akik ebbe nőttek bele, nagyon kevés van jelenleg a tanügyben. Mindenkinek tanulnia kell, nem átlépni kell a helyzetet, nem arra kell várni, hogy idővel megoldódik a helyzet, és visszatérhetünk a régi kerékvágásba. Arra kell törekedni, hogy a negatív hatások csökkenjenek, és meg kell találni a járható utakat. Vannak válaszok a kérdésekre, de hosszú távon kell gondolkodni. Bob Gass észak-írországi misszionárius, aki elindította A mai Ige mozgalmat, amikor a betegségről beszél, azt mondja: Légy türelmes magadhoz! A betegségből meggyógyulni nem egy rövidtáv-futás, hanem egy maraton. Minden nehéz helyzetből kis lépésekkel lehet kimászni, kis lépésekkel lehet tartós pozitív változásokat eszközölni. A tanügyben az lenne a legfontosabb, hogy ezeket a kis lépéseket egyformán lépjék meg a pedagógusok és a diákok, így lehet akár pozitív hozadéka is ennek a történetnek. Ahhoz, hogy megtaníthassuk a diákoknak, hogyan lehet okosan, saját szellemi gyarapodásunkra használni az okoseszközöket, előbb nekünk, szülőknek és a pedagógusoknak is meg kell azt tanulni, és ebben is nagyon sokat léptünk előre az eltelt egy évben — összegezte a saját szakterületét érintő hatásokat Póti Eduárd.

Megváltoztak a paraméterek

Lieb-Nemes Zsolt úgy látja, hogy a világjárvány szociális téren is nagy problémát okozott, és újabb problémák kezdenek kialakulni. Ilyen az elszegényedés, az iskolába való nem járás, aminek szintén lesznek szociális következményei. Az első periódusban azok nem tudtak átállni az otthoni munkavégzésre, és azoknak a munkáját mellőzték a cégek, akik alacsony képzettséggel rendelkeznek.

Lieb rávilágított arra, hogy az urbánus és a rurális környezetben élő emberek másként élik meg ezt az egész történetet. Urbánus részen az emberek be vannak zárva a tömbházakba, nem áll a rendelkezésükre egy olyan tér, ahol tudnak egy kicsit gazdálkodni, vagy jól tudják érezni magukat, ezáltal nő bennük a feszültség. Azok viszont, akik falvakon vagy kertes házakban élnek, ki tudnak menni a szabadba. A diákoknál ez már a második év, amikor élvezik az online oktatás előnyeit, de főként a hátrányait. Lieb bevallotta, hogy azon szülők közé tartozik, akik korlátozták a gyerekek mobiltelefon- és számítógép-használatát; ha az nem tanulási célokat szolgált, elküldték a gyerekeiket sportolni és más olyan foglalkozásokra, ahol mozognak, most pedig ott tart, hogy ami ellen a legjobban küzdött, az lett az elvárás. A gyerekek még nem érzik ennek a hátrányát, pozitívumként élték meg, hogy otthonról, kényelmesebb körülmények között tanulhattak, de ennek egy idő után lesznek negatív következményei. Az egyetemistáknál még nagyobb lesz a gond, mert sok lesz a hiányosság az ismeretszerzésben.

Lieb hangsúlyozta: azt tapasztaljuk, hogy egyre több a rászoruló ember, és nő a mélyszegénység. Egy világjárvány lecsengése általában két-három év, de az utóhatás több mint tíz év is lehet. A régi kerékvágásba nem kerülünk vissza, mert megváltoztak a paraméterek, amikben élünk.

A családi életnek is volt egyfajta szabadsága. A családtagok elvégezték a maguk dolgát, és később találkoztak. Amikor bekövetkezett az összezárás, volt, akiből a jó, de volt, akiből a rossz dolgok jöttek ki. Előkerültek azok a feszültségek is, amik amúgy is vannak, de nem mindenki tudja ezeket kezelni. Felerősödött a családon belüli erőszak, megnőtt a válások száma, sokkal többet költöttek alkoholra, mint korábban.

Vannak viszont normális helyzetek is, például értékké vált a családközpontúság. A gyereknek megnőtt a státusza a családon belül. A szülők mindent megtesznek azért, hogy a gyerekük ne maradjon le abban a fegyverkezési versenyben, amit életnek hívnak — mutatott rá Lieb-Nemes Zsolt, elismerve ugyanakkor azt is, hogy azt ma még nem lehet látni, hogyan fog majd átalakulni azoknak a gyerekeknek és felnőtteknek a lelki és érzelmi világa, akik a nap nagy részét az online térben töltötték, töltik. SZFÚ (folytatjuk)