×
2024. 03 29.
Péntek
Auguszta
17 °C
tiszta égbolt
1EUR = 4.97 RON
1USD = 4.61 RON
100HUF = 1.26 RON
Publicisztika

Régi és mai sznobok

2020.12.09 - 18:32
Megosztás:
Régi és mai sznobok
Tivadar „úrhatnám polgárok”-nak nevezi a sznobokat. Ezzel nem azt akarta kifejezni, hogy érje be mindenki azzal, amit a gének által örökölt és azzal, amit kapott a sorstól, hanem arra utalt, hogy nem a divatot kell utánozni, hanem sajátos egyéniséget és stílust kell kialakítani. A sznobság koronként másként alakult, mindig a kor divatjához alkalmazkodott, néha a meghatározása is változott.

Szobnak a népetimológia logikája szerint átvitt értelemben az olyan embereket nevezik, akik nem tagjai valamely elit körnek, mégis valamilyen arra jellemző attitűd felvételével olyannak akarnak tűnni, mintha oda tartoznának. Komolyabb elhatározással és odaadással meg lehet teremteni annak a látszatát, hogy valaki egy bizonyos csoportba tartozik: kialakít egy olyan életstílust, magáévá tesz egy olyan világnézetet, magára ölt olyan stílusjegyeket, hogy annak látsszon, aki lenni szeretne. A sznobok később — hogy őket jobb társaság tagjának tekintsék — megpróbáltak műveltnek látszani. Színházba jártak, igyekeztek megfelelni a kordivatnak, népszerű könyveket olvastak…, voltak, akik belefáradtak az unalomba, mert mindenből keveset értettek, voltak viszont olyanok is, akik beletanultak.

Tivadar mindig elmarasztalta azokat, akikben ott lapult vagy megmutatkozott a megfelelési kényszer. Véleménye szerint aki mindig meg akar felelni valamilyen elvárásnak, az mindig érez egy bizonyos távolságot azzal szemben, akinek, aminek meg akar felelni. Nem a saját énjét, a saját egyéniségét akarja tökéletesíteni, hanem a divatot tekinti mérvadónak. Ebből az adódik, hogy olyan dolgokat is megtesz, amikkel nem ért egyet, amik nem férnek bele az ő egyéniségébe.

Vannak sznobok, akik egész életüket a megfelelés kényszerében töltik. Mindent megtesznek, mégsem figyelnek fel rájuk. Mindenről lemondanak, ami a sajátjuk, minden szerepbe belebújnak, de végül azzal kell szembesülniük, hogy minden szerepet rosszul alakítanak.

Napjainkban elég gyakori a munkahelyi megfelelési kényszer. Nem rossz az, ha egy ember tud valamelyest alkalmazkodni egy munkahelyen, és nem kell vele mindenért hadakozni. Nem ez a probléma. Nagyon sok esetben maguk a szülők teszik a gyereket függővé az általuk felmutatott rossz példákkal. A szülők azt hiszik, jót tesznek azzal, hogy folyton a maguk munkamániáját, szorgalmát… hozzák fel példaként, egyrészt sajnáltatják magukat, másrészt arra ösztönözik gyerekeiket, hogy hozzájuk hasonlók legyenek, vagy őket minden szempontból meghaladják. Ez ritkán sikerül, bár nem mindig úgy, ahogy azt a szülők elképzelik, hanem ahogy mondani szokás, „másképp”. Ez a másképp érdekes módon ritkán vált ki generációs vitát, inkább a szülők igyekeznek alkalmazkodni a fiatalokhoz, bennük alakul ki egy megfelelési kényszer a fiatalok irányába, abból a megfontolásból, hogy nem lehet szembemenni a kor kihívásaival. A szülők nem akarnak maradiakká válni, megpróbálnak „modernek” lenni, ami nem mindig sikerül, mégis arra törekednek, hogy megfeleljenek a modern szülői trendeknek.

Ha összehasonlítjuk a régebbi sznobokat a mostaniakkal, arra a következtetésre jutunk, hogy amíg korábban mindenki arra törekedett, hogy fejlődjön, és egy magasabb szintnek feleljen meg, addig ma az „új sznobok” számára nem a tőlük magasabb szellemi és társadalmi szinten élők a követendő példák, hanem a sztárok, a celebek, sokak számára a politikusok…

Világszerte észrevehető egyfajta nyájszellem, nyájidentitás, arctalanság kialakulása. Mindenki szeretne magasra törni úgy, hogy az ne kerüljön különösebb erőfeszítésbe. Amíg régen sokszor a jóról mondtak le az emberek azért, hogy a látszat társadalmi létráján magasabb fokokra kerüljenek, napjainkban a pillanatnyi jó vagy jobb miatt az alacsonyabb szintre ereszkednek le, sokszor tudatosan.
Tivadar arra törekszik, hogy semmilyen elvárás miatt ne bújjon ki a bőréből. Nem követi a múltat, nem alkalmazkodik a kor elvárásaihoz, mégis mindig időszerű.

Elek György