Régi és új receptek

A betarthatatlan alatt azt érti, hogy hiába tartja be valaki az élet legalapvetőbb szabályait, ha a környezete nem azt teszi, a szabályokat betartó kilóg a szabálytalankodók közül, és azt a látszatot kelti, mintha ő lenne az, aki nem a normális úton halad. Mert ki dönti el — ki döntheti el —, hogy mi a természetes, és mi a hamis?

Hajnalka túl van már a hatvanon, mégis mindenben életképesebb, mint a negyven év körüli lánya. Erre akár büszke is lehetne, mégis bántja, hogy több pozitívumot hordoz magában, mint a lánya, akiért mindent megtett, hogy jobb legyen neki. A szomszédban élő Halmos doktor, aki a családorvosuk is, már Erika — a lány — megszületése után is gyakran figyelmeztetett, hogy az új gyereknevelési módszerek könnyen veszélyessé válhatnak, mert a mindent megadni szándékozó szülő a „mindennel” együtt azt is megadja, ami később káros is lehet. A „minden”, amit a szülő nem kapott meg gyerekkorában, nem százszázalékosan jelentett hiányt, annak a nagyobbik része jó, hogy nem volt, és jó lenne, ha most sem kapnák meg a gyerekek, de a jószándékú szülőnek ezt nem lehet megmagyarázni, főként az olyannak, mint Hajnalka, aki serdülő korától az önállóságra vágyott, nem volt hajlandó elfogadni, hogy férje is döntsön bizonyos dolgokban. Lényegében nem dönteni akart, csak megmagyarázni, hogy vannak dolgok, amiket másként kellene tenni, mert hosszú távon eredményesebb lesz. Hajnalka nem engedett abból, amit elképzelt, a férje pedig nem harcolt vele, mert az elsősorban a gyerek számára okozott volna nehézségeket. Tapasztalt néhány olyan esetet, amikor az apa és az anya kitartott a maga igaza mellett, az ilyen körülmények között nevelkedett gyerek pedig később egyéniségi zavarokkal küzdött, nem tudta eldönteni, hogy mi a helyes, ezért örökös bizonytalansággal küzdött.

Később bizonyossá vált, hogy Erika sem volt jobb helyzetben azzal, hogy apja engedékeny volt az anyja szeszélyeivel, nem a leghatékonyabb nevelési módszereivel szemben. Az apa amolyan eszközzé vált a családban, megvoltak a maga feladatai, de sohasem vette figyelembe a véleményét a felesége, s egy idő után a lánya sem.

Hajnalka egy ideje óvatos kérdéseket tesz fel Halmos doktornak, aki mindig nyitott szemmel tekintett a szomszédban élő családra, többet tud róluk, mint amennyit általában egy családorvos tud a betegeiről, s amikor Hajnalka kérdéseire válaszol, elmond mindent, amiről úgy gondolja, hogy hasznos ismeret lehet. Hajnalka egyre világosabban látja, hogy mit hol rontott el a gyereknevelésben és a férjével való kapcsolatban. Még mindig próbálkozik magyarázkodni, hogy ő jót akart mindig a lányának, s látja, hogy nem alakul jól a sorsa, de lehetne rosszabb is a helyzet. Most a legfőbb kérdés az, hogy lehet-e jobbítani a jelenlegi helyzeten.

Halmos igyekszik megértetni, hogy a legnagyobb hibát azzal követte el, hogy nem mutatott pozitív példát. A gyerek, a kamasz, majd a nővé érett lány lehet, hogy csak halványan szerzett tudomást a szülei között létező problémákról, a nagyobb baj az, hogy nem tapasztalt pozitív élményeket, nem találkozott olyan pozitív mintákkal, amikre építhetett volna, amiket érdemes lett volna utánozni.

Hajnalka csak most kezd felfigyelni arra, hogy egészségesebb, mint a lánya, a fizikuma is erősebb. Nem érti, hol veszett el az a sok odafigyelés és gondoskodás, még azt is ki meri mondani, hogy az a sok áldozat, amit a lányáért hozott. Halmos ekkor teszi érthetővé a számára, hogy egy olyan gyors változáson ment és megy át a világ, ami szükségessé teszi, hogy a változások ismeretében hozzanak döntéseket az emberek. A régi recepteknek lejárt a szavatossági idejük, új receptek pedig nincsenek. Mindenki maga írja a receptjét a felkészültségének az ismeretében.

Elek György