Reménytelen értékátadási kísérlet
Az elmúlt évtizedekben nagyon sokan kezdtek el foglalkozni „hagyományőrzéssel, értékátadással”, vitatható viszont az, hogy ezt milyen eredménnyel tették. Átadni csak azt lehet, amivel az átadni szándékozó rendelkezik, amit ő maga tart értéknek. Az iskolákban nincs lehetőség arra, hogy a diákoknak mindent megtanítsanak, jobb esetben az alapismeretek elsajátítása lehetséges, amire később a felnőtté váló diák építhet, ha megvan az érdeklődése, a továbbtanulási szándéka. Általában egy bizonyos területen bővíthetik az ismereteiket az emberek, ez függ a környezettől, amiben élnek, a foglalkozásuktól, a munkahelyi lehetőségeiktől és nagymértékben a családi helyzetüktől.
A hagyományőrzés az iskolákban a tanulók érzelmi, esztétikai, erkölcsi érzékének fejlesztése, valamint a szülőföld iránti szeretete révén valósulhat meg. Nagyon lényeges, hogy a diák milyen környezetből került az iskolai közösségbe: faluról vagy városról, faluról milyen tájegységről, a városon élő gyereknek milyen kapcsolatuk volt és van a vidékkel stb. Fontos, hogy a néphagyományhoz kapcsolódóan átélt tevékenységek a közös élmény erejével hassanak a gyermekekre, erősítsék a közösséghez tartozás érzését. Nem csak az érzelmi kötődés a meghatározó, hanem a személyiségfejlődés életben tartása is.
Mit tapasztalunk az elmúlt harminc év hagyományőrző és értékátadó tevékenységein? Nagyon sokan, akik a kommunizmus éveiben az akkori elvárásoknak megfelelő tevékenységeket folytattak, a változások után azt gondolták, hogy felszabadulva a parancsuralmi rendszer alól az új elvárásoknak megfelelő módon végzik majd a hagyományőrző és értékátadó tevékenységeiket. Konferenciákat, nagyszabású rendezvényeket szerveztek, s ezeket sikeres eseményeknek könyvelték el anélkül, hogy észrevették volna, hogy nem szólnak senkihez. Nem figyeltek fel arra, hogy a világ lényegesen megváltozott, az emberek érdeklődési köre túllépett a régi gondolkodásmódon, a legszínvonalasabb előadások hallgatóit sem kötötték le a hosszú, egyhangú előadások, ritkán fordult elő, hogy egyes szervezők felismerjék, hogy a közös alkotás öröme az igazi közösségformáló erő.
Az elmúlt harminc év legnagyobb vesztesei a fiatalok, akik vagy statisztaszerepet kaptak a rendezvényeken, vagy részt sem vettek azokon. Pedig ők lettek volna a legilletékesebbek arra, hogy hagyományőrzőkké, értékátadókká váljanak. Hogy megtanulják, mit jelent a jó és a rossz, a helyes és a helytelen, mi az, ami fontos, és mi az, ami nem fontos… Az elmúlt harminc év során gyerekből felnőtté vált nemzedék többsége (hangsúlyozni kell, hogy szerencsére van egy réteg, ami kivételt jelent) elszakadt a gyökerektől, aminek az a legfőbb veszélye, hogy könnyen magával sodorhatja a globalizáció áramlata. Most érkezett el az az idő, amikor már érzékelhető és tapasztalható, hogy az elmúlt harminc év során bekövetkezett változások milyen pszichológiai hatásokat idéztek elő a felnőtté vált fiatalokban és az idősebb nemzedékben is. A rendszerváltáskor az értelmiség sem volt felkészülve arra, hogy mi lett volna a teendő az újrainduláskor, emiatt egyesek tovább folytatták az addigi életüket, a változások külső hatásokra történtek, egy ideig nem akartak változtatni, ma már nem tudnak. Voltak, akik — szintén külső figyelmeztetésre — sejtették, hogy mit hoz a holnap, többen mankót is kaptak a lépéstartáshoz, ezek a mankók viszont irányítottak voltak.
Most ott vagyunk a virtuális valóságban, ami meghatározza a társas és a társadalmi viszonyokat. A virtuális térben jelentéktelenné válnak a hagyományok, a klasszikus értékek, eltűnnek a közösségek. A fúk és a lányok nem követik az apák és az anyák szokásait, új utakra sodródnak, ezek az utak egyre ritkábban kereszteződnek vagy közelednek majd egymáshoz. Most egy olyan szakaszban vagyunk, amikor a gyerek tanítja a szülőt a digitális világban való eligazodásra. Könnyen megtörténhet, hogy a mai idősebb nemzedékkel együtt eltűnik a múlt, feledésbe merülnek a hagyományok, egy teljesen új értékrend fog kialakulni.
Mondhatjuk-e azt, hogy a rendszerváltáskor a maguk kezében megtartott hatalom birtokosai hibáztak? Nem mondhatjuk, hiszen azért tarthatták meg a hatalmat, mert nem vette el tőlük senki. Az, hogy még mindig ők foglalkoznak az értékátadással, azzal magyarázható, hogy nincs igény a fiatalok körében ezekre az értékekre.
Elek György
