×
2021. 05 12.
Szerda
Pongrác
13 °C
Derült
1EUR = 4.93 RON
1USD = 4.05 RON
100HUF = 1.37 RON
Olvasó hangja

Sárga zsák

2021.03.10 - 19:28
Megosztás:
Sárga zsák
Keddi napon, amikor program szerint kitettem a kuka mellé a sárga zsákot a szelektált — helyi nevén „fracţiunea uscată” — szeméttel, nem gondoltam, hogy délután négykor be is fogom hozni…

Ketten tartjuk itthon a házi gazdaságot, nem is telik meg minden hétre a kuka. Rendesen rám szól a nejem, ha a bevásárlókosárból (véletlenül ugye) a számlák cetlijeit az erre rendszeresített zacskó helyett a szemetesbe dobom.
Ugye nálunk is mind gyakrabban emlegetik a betéti díjat a visszaváltható csomagolóanyagokra — szaknyelven göngyöleg — és az egész visszaváltási procedúra törvényes kötelezését.
Biztos sokan emlékezünk még arra az időre, amikor drótkosárban szállítottuk a tejesüvegeket, elmentünk — ha küldtek — egy táska üres üveggel a beváltóba, sört csak üveg ellenében vihettünk haza. Voltak ócskavas- és papírgyűjtések is.
Ha megvizsgáljuk a szelektív gyűjtés eredeti okát, azt látjuk, hogy egyszer van a környezetkímélés és az erdők fájának megóvása, másszor van az újrafeldolgozás anyagi haszna. Olyan országokban, ahol kevés puhafa-erdő van, mint Kína, ott a begyűjtött papír újrafeldolgozása igen fontos.
Mindennapi emberként mi inkább a szemét eldobálásának, erdőben kipakolásának, patakpartra kiszórásának vagyunk a tanúi. Amikor esős idő jön, a kidobott szemetet elviszik a megáradt patakok, a Szamos, és a Tiszán megakad 500 négyzetmétert is takaró, Ukrajnából és Romániából eredő sok száz tonna szemét, a vízügyisek muszájból összegyűjtik, de a károkat így sem lehet elkerülni.
Általában a száraznak nevezett szemetet a csomagolóanyagok képezik, mint a PET-palack (vodka, üdítő, ásványvíz stb.), a viaszolt kartonok és poharak: tejföl, joghurt, kávés pohár, a szeszes italok és üdítők alumíniumdobozai és az ezekkel járó töméntelen mennyiségű színes papír.
Közép-Kelet-Európában voltak már a 90-es években próbálkozások a PET-palackok begyűjtésére és újrafeldolgozására, mivel ezeknek földgázból van az alapanyaguk, de olyan kicsi volt a haszon a sok munka után, hogy el-elmaradtak ezek a cégek. Habár voltak már gépek a feldolgozásra, de a szemetet kézzel kellett kiválogatni az erre alkalmazott „rövid határidejű” munkavállalóknak. Ideig-óráig voltak begyűjtőtelepek is, de ugyancsak gazdasági okokból leálltak: ami gyűjtött anyagot Gazsi nappal beadott aprópénzért, éjszaka elhordta, és másnap újból eladta.
A kétezres évek elején hirtelen megnőtt a kínai kereslet az újrahasznosítható hulladék iránt. Az amerikai fogyasztói társadalom százezer tonnaszám gyártotta a göngyölegeket, nem dolgozták fel, de összegyűjtött szeméttel meg lehetett pakolni a Kínából áruval érkezett ezer meg ezer konténert, és eljuttatni Kínába. Igen olcsó volt így a szállítás, de a munka dandárja a sok kicsi kínainak maradt: szétválogatni, megtisztítani és összebálázni a gyáraknak. Így az olcsó munka és ennek egészségkárosító hatása nem zavarta a kommunista vezetést. Mindez el-elment 2008–2009-ig, akkor sok baleset után megszigorították a szemétkereskedelmet.
Ugyanakkor volt (és még van) egy embertelen oldala az újrafelhasználásnak: a nyugati országok az elektronikai hulladékukat elszállítják Nigériába, ahol gyermekkorú „munkások” középkori módon — égetéssel — szétbarmolják az elektronikát, hogy kinyerjék a ritka elemeket tartalmazó összetevőket.
Érdekes, hogy egy ideig — de talán még most is — kamionszámra érkezett bálázott szemét (vegyes szemét!) Romániába, ahol ügyes „smekerek” kemény eurókért úgymond reciklálják, kinyerik belőle a hasznos anyagokat. De ezeknek a báláknak sokszorosan nagyobb a mérgezőanyag-tartalmuk, és mivel Nyugaton igen drága a szemét lerakása, netán neutralizálása, itt, nálunk szépen elsuvasztják a más mocskát, mert többet keres az ügyeskedő ennek jó pénzért való befogadásával, mintha feldolgoztatná, és keresne vevőt a visszaforgatott anyagokra. Mondjuk ki azt is, hogy legalább három, ha nem négy ponton lehet/kell megkenni az üzletet nem is kevéssel, de hát megérheti mindegyiküknek, hogy tízezer számú bontatlan szemétbála mérgezze erdeinket-völgyeinket pár kilométerre a folyóvizektől.
Mehedinţi, Dolj, Temes és Prahova, négy megye, ahol — a Digi24 szerint— 8 millió lejt csaltak ki négyezer tonna (!) PET, üveg és papír reciklálásával, persze hamisan. Honnan a pénz? Az úgynevezett „ekobonifikációból”, EU-s pénzek a szemét kezelésére.
Visszatérve az úgynevezett fogyasztói társadalomra, az egy főre eső csomagolóanyag mennyisége háromszorosa-ötszöröse a keleti országokénak. Ez azért van, mert Amerikában sokkal kevesebbet főznek, konyháznak, hanem eszik a rendelt készételt, amelyet nekik házhoz visznek. Minden kaja zacskóban, kiporciózva cikkekre, kiszállítanak tálcán, a szószokat kis üvegben vagy kis PET-ben adják. Mutatóba emberenként egy tenyérnyi papírtörlő.
Ezeknek aztán a megivott piák vonzatába megjelenik kéttucatnyi aludoboz, egy tucat kartontálca és még 5–6 láda sörösüveg. Na másnapra, harmadnapra kiállítják a színes kukákat, bennük az oda való válogatott szemét. Valamikor beődöng a szemeteskocsi, és a legények beleöntik a megfelelő lyukba az illető zsák tartalmat, majd megy a feldolgozóba.
Ha minden úgy lesz majd, ahogy a hivatalosságok bejelentették, ma-holnap 50 banival vagy többel is megemelkednek az árak: mindené, ami visszaforgatható csomagolásban van — PET, üveg és fémdoboz. Ez könnyen fog menni, de ennek ellentételezésére meg kell szervezni ezen anyagoknak a begyűjtését és hasznosítását. Az, hogy van (lenne) erre EU-s pénz, az rendben lenne, csak a szervezésre vagyok kíváncsi, mert nem egyszerű dolog.
Kezdjük azzal, hogy csak az itthon gyártott/forgalmazott termékek csomagolása lesz visszaváltható. Ezért adott időponttól a termelők el kell lássák a csomagolást egy erre szolgáló címkével: vonalkóddal és egy emberi szemnek is értelmezhető grafikával. Plusz költség, de nem borzasztó.
A nagyáruházak, boltok, piacok be kell szerezzenek olyan gépeket, amelyekbe beledobva ezeket az eszközöket a berendezés leolvassa, elfogadja, szortírozza és nyilvántartja, kiadja az ellenértékét. A nagyvilágban 8–9 éve sok komoly cég gyárt ilyen berendezéseket mindenféle nagyságban, tudásban, nem kevés pénzért.
Tehát: mennénk vásárolni, összeszedjük az üres PET-palackokat, sörös dobozokat, üvegeket. A piacon, áruházban az erre a célra felszerelt gépek sorában külön van mindegyiknek példánya, vagy akár több is. Persze nem minden megy egy kupacba, hanem szépen szétválogatva. PET-palackot egyes helyeken (gépeken) általában kupakkal kifelé, vagy kupak nélkül kérik, és mindenképpen üresen. Ha valami gond van vele, a gép szépen visszalöki. Komoly helyeken már nem számít a címke sem, mert a bemenő nyílásnál körkörösen vannak leolvasók amelyek már megismerik az általánosan fogyasztott üdítőket, vizeket, így hamar megy az adagolás. Mivel a kezelés és elszállítás drága dolog, a berendezés azonnal összepréseli a palackokat, hogy ne a levegőt szállítsák.
Ugyanígy járnak el a 3 decis és félliteres fémdobozokkal: üresen beveszi és összenyomja kicsire a berendezés. Az üvegekkel egy kicsit problémásabb a dolog: külön kell a fehéreket és külön a barnákat, zöldeket beadagolni. Ha nem üres a palack, félrelöki, és annak annyi. Amit bevesz a gép, azt azonnal összetöri, és mehet a megfelelő helyre. Természetesen mindenütt érthető grafikákkal jelzik, hogy mit hova, hogyan kell betenni. Olyan üvegeket, palackokat, papírtárolókat, mint a tejé, olajé, zsíré, nem is vesznek be, mert ezeket nehéz és drága megtisztítani az újrafelhasználáshoz.
Mindezek után lássuk, hogy fizetnek! A mai elektronikus világban ez nem probléma: a berendezések pontosan számolnak, és három lehetőség is van: ha kevéske a pénz, akár egy gomb választásával adakozhatsz a cég által segített alapítványnak. Ha ki akarod venni a pénzt, letöltheted a telefonodon keresztül a számládra, vagy kapsz egy papiroskaszámlát, és felhasználhatod a vásárlásodhoz, természetesen csak abban az üzletláncban, ahol beváltottad a csomagolóanyagot.
Létezik egy másik, esetleg olcsóbb leadási megoldás: az erre szervezett üzlethelyiségben sorban vannak nagyobb mosogatókagylószerű készülékek, amelyekbe az ott dolgozók segítségével be lehet dobigálni a palackokat, dobozokat, amelyek összerázódnak, és darabszám becsúsznak a tárolóba, majd a gép kiad egy papírcetlit, amit ugyanott a kasszában kifizetnek apróban. Ezeknél a meg nem felelő darabokat a gép alul visszadobja. Ilyen megoldás figyelmes, gyors kiszolgálókat igényel, akiket kétóránként váltani kell.
Akármelyik megoldást használják is, a begyűjtött és összepréselt, összetört anyagokat konténerekbe gyűjtik, és mehetnek is a gyárba.
Csak megjegyzem, hogy — például Ausztráliában — nagyon nagy büntetést kap az, aki a visszadobott, visszamaradt csomagolóanyagokat eldobja, vagy nem a megfelelő kukába dobja.
Ha kedves olvasóinkat érdekli ez a téma, az interneten nagyon sok bemutató forog, általában Reverse Wending Machine címen. Nagyon érdekes megoldások vannak a világ minden (civilizált) részében. De mivel jó pénz van ebben, már az ügyes indiai mesteremberek is készítettek PET-palackot lefejező és összepréselő kézi készüléket, mert jóval többet kapnak így, mintha nagy zsákokban adnák le a levegővel teli palackokat. Tudjuk, hogy nálunk is sok szeméttelep mellett szegény emberek válogatják, gyűjtik a palackokat, meglehet, hogy egy ügyes ember kitelepül egy ilyen helyre a házi gépével…
Akárhogy is lesz, úgyis az árak megemelésével fogják kezdeni.


Szerémy Péter

Fekete sereg
A szóbeszéd szerint a Kossuth-kerti varjak ellen mintegy tíz éve azért indult ádáz háború, mert egyik fekete madár, talán magánvéleményként, hatalmasat pottyantott az akkori városvezető tar és fedetlen fejére.
Nevén nevezve…
„Nem így van, ezt én jobban tudom” — hallhatjuk, olvashatjuk napjainkban is, amikor eddig nem tapasztalt dolgokról kell véleményt hallatni, avagy hallani. Sok ragyogó mondás van a beképzelt, mindent tudó emberekről, mert a hibás önfelmérésnek ezeréves történelme van.
Rosszak a körülmények a karanténban
Olvasói levelet kaptunk hétfőn, s aki írta, még most is karanténban van, az intézményi elzárásból üzent. Az alábbiakban ezt közöljük.
Cookie