Szakrális hegycsúcsokon a Nyugati-Kárpátokban
Románia legcsapadékosabb vidékén lenyűgöző karsztjelenségek váltakoznak mindössze néhány kilométerre egymástól. Sehol máshol nem látni ilyen sokszínű természeti alkotást, így nem csoda, hogy a vidék vonzerejét a szirtek alakja, a vízelnyelők, barlangok, zubogó vízesések vagy a völgyekben elszórt hegyi tanyákban egyaránt megtaláljuk. Megszokott jelenség a felhők gyors és szeszélyes változása, pillanatok alatt ölel körül a ködfátyol. De itt hosszasan nyújtózik a hegygerinceken az ősz, és előfordul, hogy fél évig is makacsul kitart a tél fagyos szorítása.
A Bihar-hegység az Erdélyi-középhegység észak-déli irányú központi hegytömbje. Tájegységeit a hegyvonulatok, illetve a folyók és patakok gyűjtőterületei határozzák meg. A nyugat felé, illetve az Erdélyi-medence felé haladó folyók vízválasztója a Bihari-havasok. A tiszta időben szépen kirajzolódó magaslatok már formavilágukkal elárulják struktúrájuk felépítését. Így geológiai szempontból az északi rész a Felső- vagy Nagy-havas, mely andezit és dácit kőzetekből áll; középen van a Ponor-Öreg-havas, mely triász-jura mészkő karsztplató; a déli rész pedig az Alsó-havas vagy Nagy-Bihar-vonulat, ami jobbára kristályos palából áll.
A hegység növényvilágának uralkodó faja a lucfenyő, de ahogy magasabbra kapaszkodunk a tengerszint felett, úgy találkozunk egyre gyakrabban lombhullatókkal, borókással, magasra burjánzó gyepszőnyeggel is. Állatvilága nem túl gazdag. Medve, szarvas, farkas, vaddisznó és őz járja az erdőket.
„Bihar. Komoly, szinte ércesen csendülő név. Erőt, biztonságot sugároz. A Marostól a Sebes Kőrösig, a Mezőségtől az Alföldig roppant fellegvárként választotta el Erdély földjét a török-dúlta, német pusztította magyar hontól. Ellaposodó tetőin smaragdzöld havasi legelők húzódnak. Kőzetei, felszíni formái változatosak. Sziklái csalfa óriások. Biztos erősségünk, végvárunk nekünk Biharország” — jellemezte a vidéket ifj. Xántus János.
Mi Szatmárnémetiből indultunk Nagyvárad felé, majd Lepus (Arieşeni) településről tértünk át a bekötőútra.
A Bihar-hegység fő gerince a legmagasabb csúcstól az 1836 méter magas, különálló masszívumként is emlegetett Vlegyásza-csúcsig (Vlădeasa) tart, és magában foglalja a vidék legismertebb és látogatottabb pontjait. A gerincen vezető túraútvonalak az EKE egykori elnöke, Ruzitska Béla nevéhez fűződnek. A csúcs északi lejtőjén kisebb csokrokat alkotnak a kis faházikók és esztenák. Olvadástól késő őszig benépesül a vidék a legelésző állatok sokaságával.
Bár a csúcs több oldalból is megközelíthető, a kék sáv jelzésű turistaútvonal, mely az erdőn keresztül vezet, vagy a piros sáv jelzésű — egykor kereskedelmi célokra, később a televíziós és telekommunikációs közvetítő szervizelésére használt — makadám útvonal a leginkább ajánlott. A csúcsig 12 kilométer kanyargós út vezet, több mint 900 méter szintkülönbségű emelkedővel, ami a fejlesztésnek köszönhetően teljes hosszában mára már gépkocsival is megtehető. Biharország koronája már messziről jól kirajzolódik és dacosan magasodik a Belényesi-medence fölé. Az Aranyos völgyéből folyamatosan emelkedve ködfelhőktől ölelve hol el-, hol előtűnik a csúcs.
„Miként uralkodó királyi székében,
A Bihar úgy trónol fenn a magosságban,
Úgy néz le ránk onnan légpalotájából;
Alakján hatalom, arczán méltóság van” — fogalmazta meg szemléletesen Czárán Gyula.
A csúcsra érkezvén különleges élményben részesülünk. Kitárul előttünk a környező hegyek panorámája, mint egy nyakláncba fogva össze a csúcsokat: a Gyalui-havasokat, az Öreg-havast, Vigyázót, Béli-hegyet, Torockói-hegyeket és az Érchegységet.
A Nagy-Bihar-csúcson egy kb. 70 méter magas kommunikációs közvetítőt találunk, elzárva a kíváncsi szemek elől. Mellette a csúcsot jelző kőszikla és több emlékkereszt, amiken történelmi alak vagy elhunyt mérnök küldetéstudata, áldozata áll. De megtaláljuk a magyar nyelvű csúcstáblát is, amit az EKE helyezett el a magyar megmaradást hirdetendő. Érdekes látványt nyújtott a látogatók változatossága is, hiszen találkoztunk itt motorkerékpáros csapattal, külföldi turistákat szállító autóbusszal, kerékpáros fiatalokkal, gyalogtúrás sátorozókkal és természetesen helyi juhászokkal, erdészekkel is.
Míg a természet szerelmeseit a lenyűgöző látvány, a kíváncsiskodókat inkább az elmúlt években történt fejlesztések csábítják az Erdélyi-szigethegység (Munţii Apuseni) központi magjába. A Fehér és Bihar megye határán fekvő Nagy- és vele szemben lévő Kis-Bihar-tető — Vf. Bihor vagy Curcubăta Mare (1849 m) şi Mica (1769 m) — a gazdasági versenyképesség növelésére irányuló program keretében elnyerték az európai és nemzeti finanszírozást az „energiahatékonyság és ellátás biztosításának növelése és az éghajlatváltozás elleni küzdelem összefüggésében.”
Eme pályázat keretében a csúcson 3 kilométeren öt darab, egyenként 105 méter magas szélturbinát emeltek. Ahhoz, hogy ez a „mérnöki csoda” működőképesen megvalósuljon, jelentős befektetésekre volt szükség, aminek nem csupán gazdasági, de turisztikai értéket is tulajdoníthatunk. Ezek a csúcsok időtálló értékek képviselői. Nemcsak a dicső múltat vagy elődeink munkásságát és küzdelmét, de a jövőbe vetett hitet és megmaradást is szimbolizálják.
„Ez az istenáldotta föld, ez a csodálatos környezet, ez a legendás múlt kötelezi el Biharország mai gyermekeit is, hogy az elődökhöz méltó életet éljenek.” (Papp Lajos)
Habarics Ilona
