Szatmári fiatalok, akik nem félnek az útjukat járni

„Arra tartok, amerre tekintek” mottóval tartott lelki napot a Szatmári Római Katolikus Püspökség ifjúsági irodája szeptember 26-án a Szentlélek-plébánián. A nap során az emmauszi tanítványok úton levését vizsgálták, közelítve a történetet önmagukhoz, a tanítványok viszonyulásait saját magatartásukhoz. „Hol ismered fel Jézus, Isten jelenlétét az életedben? Milyen eseményekben, találkozásokban, élethelyzetekben érzed, tapasztaltad az ő közelségét? Mire van most szükséged, mit vársz, mit kérsz Jézustól?” — ilyen kérdéseket válaszoltak meg a résztvevők, majd a bibliodráma segítségével is feldolgozták a szentírási történetet.

A szentmisében Simon Attila ifjúsági és ministránslelkész azt kérte a fiataloktól, hogy mindig igyekezzenek tudatosítani, mire vagy kire tekintenek, mi szerint állítják be az életüket, mert úgy célirányosan haladhatnak hitéletük útján. A nap végén a 23. zsoltár segítségével tekintettek vissza, majd imában adtak hálát a megosztások ajándékaiért, a kapott kegyelmekért.
A fiatalok kifejezték az együttlétük miatt érzett örömüket. Többjük számára az első lelki nap volt, amelyen részt vettek. Úgy tapasztalták, hogy meghitt alkalom volt, jutott idő a gondolatok, érzések kifejtésére, kérdések megfogalmazására, egymás meghallgatására, a társaktól való tanulásra.

„Számomra a szombati lelki nap nagyon mély és intenzív élmény volt. Sokan éreztük úgy, hogy a többhavi bezártság után nehezen találunk vissza az életünkbe, az 'utunkra'. Jó volt együtt lenni olyan fiatalokkal, akik nem félnek a saját útjukat járni, és bátorsággal lépnek új utakra akkor is, ha nem tudják még, hogy az mit tartogat. Pozitív lendületet kaptam ettől a lelki naptól és erőt az előttem álló úthoz” — mondta Evelin.

„Megerősített az a tudat, hogy bár mindannyiunknak vannak földi tervei, megvalósításra való feladatai, de egy célunk van, az üdvösség elérése. Hiszem azt, hogy azért jöttünk össze, mert Isten fontos szerepet játszik az életünkben, és szerettük volna építeni, elmélyíteni a kapcsolatunkat vele” — vallotta meg Álmos.

„Egymásban meglelni a nyugalmat, feltöltődést; színesebbé és izgalmasabbá tenni egymás életutazását; érdeklődő, csodálkozó tekintettel kísérni egymás szökelléseit, botladozásait… Mindezek gyakorlati megvalósulásában erősített meg a szeptember 26-i lelki nap, mely szűk körű, ám annál eredményesebb társaságban tanított Istenben, egymásra építkezni” — mondta végül Merci.