Szerelem hét év után

— Volt egy bátortalan időszak — jegyezte meg Virág —, amikor hiányoztak a kezdeményezések. Emiatt elég sok fontos pillanat kimaradt az életünkből. Olyan dolgok, melyeket nem lehet bepótolni, hiszen ezek egyszeri alkalmak az emberek életében. Sokan nem tulajdonítanak neki jelentőséget, csak később veszik tudomásul, hogy a legnagyobb hiányosságokat a csendben töltött idő okozza. Amikor ott vannak együtt, és hallgatnak. A mi életünkben is sok volt a csend. Ezt a hibát nem lehet áthárítani a másik félre, nem lehet azt mondani, hogy a másik kell legyen a kezdeményező. Egy párkapcsolatban az adja az éltető erőt, ha mind a két fél arra törekszik, hogy minden tőle telhetőt megadjon a párjának.

— Én azt tartom a legfontosabbnak az eddig együtt töltött évekből — állapítja meg Dénes —, hogy egyre ritkábban keressük a lehetőséget a külön töltött időre. Valahogy úgy érezzük jól magunkat, ha minden apró tevékenységünkbe bevonjuk egymást, és nem vágyunk a külön kikapcsolódásra. Korábban egy barátokkal töltött délután vagy este fellazított, ma már pótcselekvésnek tűnik, és jelentkezik egy hiányérzet, ami egy pótolhatatlan űrt okoz. Egy ideig azt hittem, hogy a kötődések leszűkítik az életteremet, korlátozzák a szabadságomat és a lehetőségeimet, ma már azt látom, hogy éppen ez adja a biztonságot.

A fiatalok nagy része fél a kötődésektől, ennek egyik oka az úton-útfélen hirdetett individualizmus, amire részben szükség van, mert a múltból nagyon sok példa igazolja, hogy voltak korok, amikor szigorú szabályok szerint működtek a párkapcsolatok, s ezek a szabályok nem érzelmi alapon kötötték össze a feleket, hanem kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy erőszakosan, ami elhidegüléshez vezetett.

— Az elhidegülés egyik forrása a gyakori csend — vonja le a következtetést Virág —, az elválasztó csend, amire nincs észszerű magyarázat. Főként hét év után, amikor az érzelmi világot lehet egy kicsit tudatosan is irányítani, felmérni a lehetőségeket és a következményeket. Minden történetnek megvannak a gyökerei, ahova évek, évtizedek múlva is vissza lehet vezetni az eseményeket, az érzéseknek is megvannak a maguk forrásai, s ezekhez a gyökerekhez és forrásokhoz visszanyúlva lehet jobbítani a dolgokon vagy éppen elrontani azokat.

— Mi lehet az oka annak, hogy ami hét évig működött, hét év után összeomlik? — teszi fel a kérdést Dénes. Mi szükséges ahhoz, hogy az összeomlás elkerülhető legyen? Sokszor ép ésszel megmagyarázhatatlan példákkal találkozunk körülöttünk, olyan összeomlásokkal, melyeket egyik fél sem próbál megakadályozni, pedig előre látható, hogy egyik számára sincs menekülés a romok alól. Utólag bebizonyosodik, hogy a legfőbb ok a sok csend és a kezdeményezések hiánya, de ez előre látható, elkerülhető, csak a szándékon múlik, hogy el akarjuk kerülni vagy vállaljuk a bizonytalant. A hét év alatti közös érés eredménye azzal mérhető, hogy kaptunk-e annyit ez idő alatt, hogy legyen miből visszaadni.

Dénes és Virág életében kívülről nézve nincs nagy tétje a hét év után esedékes változásoknak. Mindketten tudják, hogy nem szabad elkényelmesedni, nem szabad lemondani a pillanatok örömeiről, mert az élet egyik fontos célja az örömszerzés, amire együtt képesek a legkönnyebben. Olyan ez a hét év számukra, mint a sokszor említett „első hét év ” a gyerekek életében, ami meghatározó az egész felnőttkorukra. Nem kell különösebb kutatásokat végezni ahhoz, hogy megállapítsuk, milyen nagy különbség van azok között a gyerekek között, akik az első hét évet otthon töltötték, és azok között, akik hároméves korukban már bölcsődébe kerültek.

— Sikerül-e tudatossá tenni a hét éve ösztönszerűen kialakult párkapcsolatot, vagy mint elég sok esetben, minden megszokássá válik, és úgy élünk tovább, hogy betartsuk a fizikai távolságot, kialakul a csend birodalma, és bútornak nézzük egymást a házban, amiről néha-néha letöröljük a port?

Elek György