Szürkék látszatátalakulása

Amíg nem léteztek külső beavatkozások, a világ és a benne élő emberek a természet alkotta törvények szerint alakultak, ez volt a természetes. Miután az ember elkezdett beavatkozni a világ irányításába, elkezdte szabályozni a természet működését, az, ami addig természetes volt, mesterségessé vált, ami nem mindig jár jó eredménnyel, nem mindig tesz jót az embereknek.

Ma már egyértelmű, hogy kezd kétpólusossá változni a világ. Fekete-fehér, ég-föld, kelet-nyugat vagy észak-dél, bal-jobb… Még ez sem lenne baj, ha mindenki végezné a maga dolgát, és nem igyekezne legyőzni a másikat. Az az embernek vagy annak a közösségnek, amelyik jól végzi a dolgát, és azt tapasztalja, hogy azzal nem árt másnak, másoknak, nincs értelme, hogy legyőzze azt, aki szintén jól végzi a dolgát, csak másképp, más szemszögből nézve a világot, más értékrendszer szerint. A két pólushoz tartozók nem ellenfelek, hanem másként gondolkodók. Akkor válnak ellenfelekké, ha hatalmat akarnak szerezni, hatalmuk alá akarják helyezni a másik oldalt.

A megosztottság ott van a mindennapjainkban. Ha elkezdjük keresni annak okait, azt tapasztaljuk, hogy nincs fehér és nincs fekete, a leggyakoribb a szürke, de az egymást legyőzni vágyók, a hatalom megszerzéséért harcolók számára nem jó az, ha a szürkék szürkék maradnak, a fehérek arról akarják meggyőzni őket, hogy álljanak a fehérek, a feketék arról, hogy álljanak a feketék oldalára, ha csupán látszatra is.
Hogyan lehet a szürke fekete vagy fehér?

Valóságszerűen sohasem, de valamilyen érdekből születhetnek olyan döntések, amelyek annak a látszatát keltik, hogy bekövetkezik a szürkék átalakulása. A felnőtt embernek viszont meg kell hogy legyen a maga felelőssége. Felelősség a saját életéért, a saját közösségéért. Kelthetjük a látszatát annak, hogy valakinek a hatalomra segítéséért feketék vagy fehérek vagyunk, de a felelősséget csak mi vállalhatjuk fel, semmiképpen sem azok, akik eszközként használnak fel minket. Elítélhetünk vagy felvállalhatunk dolgokat, egyfelől lehet előnyös, más szempontból hátrányos a látszatátalakulás.

A szürkéket maguk mögé állítani szándékozó fehérek és feketék — feltételezzük azt, hogy jó szándékkal — azt ígérik, hogy képviselik majd azoknak az érdekeit. Fehérek és feketék ígérik azt, hogy a szürkék érdekeit képviselik majd. X (aki fehér vagy fekete) nem kedveli a szürke színt, de szürke ruhát vesz magára, hogy elnyerje a szürkék tetszését, mert ez is egy feltétele annak, hogy azok élére álljon.

A hatalom megszerzéséhez szükség van a többség támogatására. A legtöbben a szürkék vannak. Úgy tudnak többséget alkotni, hogy nem kell átcsalogatniuk különböző ígéretekkel, magyarázkodással, félrevezetéssel fehéreket és feketéket, nélkülük is megvan a többség, csak élni kell a lehetőséggel. Hogy miért nem élnek? Mert senki nem vállalja közülük a vezető szerepet, hogy majd neki kelljen szembeállnia a politikában gyakori vádaskodásokkal, neki kelljen megmagyaráznia, hogy nem követte el az őt ért hamis vádakat. A szürkék mindig szürkék maradnak, nem lehet őket átfesteni, az új többségek kialakulásakor mindig a fehérek és a feketék változtatnak színt. Olyan ez, mint amikor valaki álruhában jelenik meg, és el akarja hitetni, hogy a ruhában az van, akié a ruha. Egy idő után gyanússá válnak a formák, a mozdulatok, a hang, a néha eltakarhatatlan szemrebbenés…, észrevehető, hogy előbb csak erőltetettek a lépések, később már szándékos az irányváltás, az induláskor megjelölt cél irányából történő eltávolodás.

Az álruhába öltözött fehérek és feketék sokszor megtévesztik a szürkéket. Ha a többségben lévő szürkék nem is juthatnak hatalomra, van számukra egy esély, amit győzelemként tarthatnak számon. Ez a soha meg nem alkuvás. Amíg ez létezik, a fehérek vagy a feketék győzelme ellopott, hamis győzelem.

Elek György