Tavasztúra a Stur völgyéből a Demeter-mezőig

2020. július 20-án a Máramaros Origins Egyesület egy fantasztikus kezdeményezést indított útjára, melynek célja egy olyan történelmi-kulturális és turisztikai útvonal kialakítása, mely bemutatja és megőrzi a különleges természeti tájakat, turisztikai látványosságokat, ősi hagyományainkat és szokásainkat. Matei Timoc, a projekt kezdeményezője úgy nyilatkozott, hogy a Máramaros út (Drumul Maramureşului) egy szenvedélyből és hazaszeretetből fakadó kezdeményezés, ami kölcsönös segítséget tud nyújtani a turisztikai és kulturális potenciálok kiaknázásában és a közösségek gazdasági fejlődésében egyaránt.

Ez a tematikus körút 2020-ban elérte a 700 kilométer hosszúságot, összekötve Máramaros megye látványosságait, a nagybányai Ifjúsági- síkságtól kiindulva. Egyéni jelzéseit megtalálhatjuk túrázásaink során folyamatosan sziklákon, kapukon, fatörzseken.

Eme kezdeményezés apró részét jártuk be mi is, midőn a Stur völgyében kerestük fel a megbúvó vízeséseket.

Szatmárnémetiből Nagybányára utaztunk, majd a város végén balra fordulva a Fernezelyi-tó (Lacul Firiza) csipkézett partvonalán haladtunk végig. Követtük a főutat, mely átvezetett Felsőfernezely (Firiza) településen, majd Feketepatak (Valea Neagră) előtt tértünk Kőbánya (Blidari) felé. Változatos formákban követhetjük nyomon az idő múlását és a helyiek sajátos gondolkodásmódját. Egyaránt megtalálhatók a régi agyag- és vályogházak, a már rozsdamart bádogtetők, a korhadásnak indult fakerítések, valamint a modern építészet nyaralói, a hőszigetelt ablakok és parkosított, medencés udvarok.

A pisztrángos mellett kettéágazik az út. A bal oldali ösvény a Bulz-kőhöz (Piatra Bulzului) vezet, mely már messziről kacsintott reánk sziklás szoborkiállításának varázsával. Mi a jobb oldali letérőt követtük, mely a Stur völgyébe vezetett.

A település házaival egy ütemben eltűnik előlünk az aszfaltos út is. Megérkeztünk a völgybe, ahol széles, ám elég köves út fogadott. Érdemes a gépjárműveket itt leparkolni, és gyalogosan folytatni tovább a kellemes sétát.

Hamarosan jobb oldalban, Nagybányától alig 25 kilométerre találjuk a Blidar kőbányát. A lezárt területen most is folynak a munkálatok. Modern berendezésekkel felszerelve piroxit, bazalt és andezit kőzetet fejtenek ki, majd kézzel formálják az építkezésben használható lemezekké.

A kőkitermelő után vadregényes erdei út vár a természet szerelmeseire. Mellettünk jobbra a patak, míg bal oldalon lombhullató erdők kísérnek a következő útelágazásig. Itt található az első és egyetlen jelzőtábla az egész út során, mely a Demeter-mező (Poiana lui Dumitru) irányát mutatja. Majd a vízerőmű (hidrocentrală) sistergését elhagyva kb. 600 méter után érjük el a vízesést. A természet csodálatos rejtekhelyet alkotott eme vízesésnek. Míg a hótakaró mindent befed, úgy sétálni el mellette, hogy észre sem venni. Máskor pedig a dús növényzet és sűrű lombok rejtik el a kíváncsi szemek elől.

„Régóta hallgat csöndben és
elnémult a dörgő, mesés,
vad vízesés.
Régóta hallgat a kőszirtek alja,
de a dicső zajt aggja, fiatalja
még egyre hallja.”

Kosztolányi Dezső

A völgy teljes hosszában több mint 12 vízesést számláltak, mára viszont csak négyet tartanak nyilván, magasságukat tekintve 5, 8, 11 és 19 méteres zuhataggal. A Stur-vízesés (Cascada Stur) 8 méter magas. Az útról alig lehet észrevenni, hangját is csupán a közelében lehet észlelni. Ha elérkeztünk a vízlevezető gátig, a Demeter-tóhoz vezető útletérőhöz, akkor túlhaladtunk rajta, és vissza kell fordulni. A vízesést csupán a látogatók által kitaposott csapás jelzi, mivel le kell ereszkedni az aljába. Magas és elburjánzott növényzet, páfrányok, nedves, mohás kövek jelzik a víz útját. A látvány viszont sokkal szebb, mint a méretei alapján gondolnánk. Olvadás után bő vízhozama festői zuhataggá változtatja, és előtte ideális táborhely, mesébe illő, varázslatos pihenő fogad.

Folytattuk az utat a Stur-gátig, majd kellemes erdei úton haladtunk tovább, könnyed kanyargással, lassú emelkedővel. Három víztározó mellett haladtunk el, s a közöttük lévő terület rejti a többi vízesés helyét. Figyelmesnek kellett lenni, mert ezek is jól rejtőzködnek, mohával fedett kövek és vastag indák között. A jobb oldalon előbb csak magányosan, majd csoportosan is felbukkantak az andezit- és ezüstös sziklák változatos formavilágban — ezeket inkább télen, még a sűrű lombkoronák hiányában vehetjük még jobban szemügyre.

Luc- és erdeifenyők váltják fel a lombhullatókat, innen már tudjuk, hogy hamarosan megérkezünk a Demeter-mezőre. Az út jobb oldalán találjuk a díszes fakapuval ellátott erdészházat, melynek udvarán szintén megpihenhetünk. Vele szemben terül el a Demeter-mező, mely bőséges vízellátásának köszönhetően dús legelőknek ad otthont.

Növényvilágában megtaláljuk a sást, áfonyát, bojtorjánt, vadmentát, vadmálnaindákat. A tavaszi napsütés pedig több száz tavaszi tőzikét és lila krókuszt csalt elő, ameddig csak a szem ellátott. Csodás erdei- és lucfenyői között pedig nyugtató szelídséggel szaladt a patak. Ez a hosszú, ám könnyű túra megtehető akár kerékpárral is. Korosztálytól függetlenül csak ajánlani tudjuk minden természetszerető embernek.

Szöveg: Habarics Ilona

Fotók: Habarics Zsolt