Titokban vágyott megnyugvás

A Virág mint vezetéknév adott volt, az érthetetlenség onnan adódik, hogy a szülei, amikor az Iringót választották keresztnévként, vajon mire gondolhattak, mit szerettek volna ezzel a névvel lányuk névjegyére írni.
Virág Iringó gyerekkorától kezdve zárkózott volt. A legtöbbször egyedül játszott, nem a korosztálya divatos játékszereivel, hanem a körülötte lévő tárgyakból állította össze a játékait, s azoknak neveket adott, és úgy töltötte el az időt. Szüleit ez nem zavarta, örültek annak, hogy nem volt baj a gyerekkel, nyugodtan végezhették a dolgaikat. Jó gyerek hírében állt, a csintalanabbaknak mindig mondták, hogy úgy kell viselkedni, ahogyan Iringó.
Az első akadályok a serdülőkorban jelentkeztek. Látta ő is, hogy a világ kezd zajosabbá válni, a vele egykorúak eljárnak szórakozni, baráti körök alakulnak ki, és egyre nagyobb szerepet kap a bandázás. Virág Iringó élete nem igazán virágzik. Elment néha szűkebb társaságokba, megpróbált beilleszkedni, próbált úgy viselkedni, mint mások, mégsem érezte jól magát, idegen volt számára a hangoskodás és bulizás. Amikor belefáradt az alkalmazkodásba, félrevonult, és leült egyedül. Amikor odajutott, hogy munkát kellett vállalnia, egyesek szerint kedvezett számára a szerencse, mások szerint éppen ellene volt. Olyan helyre került, ahol egyedül dolgozott egy irodában. Nem biztos, hogy hosszú távon jó lesz neki az, hogy a munkahelyén is a csendes magány veszi körül.
Ismerősei számára a házasságkötése okozta a legnagyobb meglepetést. Fiúkkal nem látták sohasem, talán ezért okozott mindenki számára meglepetést, amikor megtudták, hogy hamarosan lesz az esküvő. Mindenki kíváncsi volt, hogy ki a férjjelölt, mert be kell ismerni, a mai világban nem sokan keresik a csendes, visszahúzódó, zárkózott lányokat. Az igazi meglepetést az okozta, amikor maguk győződhettek meg arról, hogy a férjjelölt egy olyan személy, akinek soha be nem áll a szája.
Virág Iringó zárt szirmú maradt asszony korában is. Zárt ajtók mögött dolgozott, zár ajtók mögött élt, ami már így is elég sok veszedelemmel jár, s mindezt tetézte az is, hogy megpróbált elzárkózni a magánélet elől is. Ezzel kezdődtek el megjelenni a problémák az életében. Az addigi tapasztalatai alapján azt hitte, hogy a magánélet az otthon falai között történik és ott is marad. Korábban az volt a meggyőződése, hogy ha valami nem úgy történt, ahogy azt remélte, csupán s szülei szereztek arról tudomást, velük beszélte meg azokat, és igyekezett a helyes mederbe terelni a történetet. Meg sem fordult a fejében, hogy az ő életmódja nagyon feltűnő mások számára, és nem marad figyelmen kívül, hiszen minden belső titka kivetítődik az arcára.
Most — hogy még nagyobb a külső érdeklődés iránta — rajta van az ismerősök szeme, mindenki követi életének az alakulását. Megtehetné, hogy közömbös marad — bár ő nem az a típus —, fittyet hány arra, hogy ki mit gondol róla, azt is megteheti, hogy a szülei véleményét sem veszi figyelembe, hiszen a férje az egyetlen, akivel mindent meg kell beszélni. Ezekkel a beszélgetésekkel vannak a bajok már az első pillanattól. Ezek a beszélgetések a legtöbbször elmaradnak megmagyarázhatatlan okok miatt. Iringó képtelen értelmezni a saját szűk világát, pedig a mérhetetlen hosszú csendben erre lenne épp elég ideje. Ő viszont igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a problémák nem léteznek, mert nem léteznek, akkor nem kell megoldást keresni rájuk. A férjével is el akarja ezt hitetni. Ebből általában vagy szakítás lesz, vagy örökös harc. A házasság célja a megnyugvás. Ezt a megnyugvást Iringó képtelen megélni. Tudja, hogy ez lenne a megoldás a nem kívánt kellemetlenségek kiszűrésére, valamint a nehézségek elkerülésére, mégis képtelen a megnyugvást választani. Azt a megnyugvást, amire titokban mindig vágyott, mégis valami miatt nem azt élte meg, ami adott volt számára, hanem a lehetetlennel kísérletezett.

Elek György