Türelmet és emberséget kérek

Szabad-e idős emberként egy kis emberséget kérni? A minap történt velem, pontosabban május 3-án, tíz óra körül, két számlával betértem a Károlyi úti Transilvania Bank Someş fiókjába, a biztonsági őr beterelt bennünket a kettes kasszához, mert így ünnep előtt elég sokan voltak, akik pénzt váltottak, és az övék az elsőbbség. Mikor végre az ablakhoz értem, megkértem a hölgyet, hogy a két számlához külön nyugtákat adjon. Az nem lehet, felelte, ő csak egybe tudja írni, ha külön akarom, menjek az automatához. Értetlenül néztem: hónapok óta ide hordom a nyugdíjam egy részét, sosem láttam ilyet, és a nyugtát is mindig külön kaptam. Hiába hoztam fel, hogy én már nem vagyok húsz éves, így 70 felett már nem tudom megtanulni ezeknek az automatáknak a kezelését, de ő hajthatatlan volt, menjek, majd valaki megmutatja, hol az automata, és segítenek használni. Ha már ilyen sort kiálltam, megkértem, legalább az egyik számlát hadd fizessem ki, a másik kifizetetlen számlával elküldött. Amikor elléptem az ablaktól, felfedeztem a szokatlan dobozt, senki sem használta, bár a sor azóta még hosszabb volt, senki nem mondta az embereknek, ne álljanak sorba, hisz itt az automata. Nekem sem volt kedvem kipróbálni egy ilyen sor után, különben sem bírok sokáig tartózkodni légkondicionált helyen, talán a korom, az egészségem vagy mind a kettő teszi, máskülönben is túl ideges voltam, miért pont én nem voltam szimpatikus ennek a hölgynek. Pár nap múlva, mivel a meglévőhöz újabb számlát kaptam (mert azt küldik rendületlenül), bementem a bankba, odamentem a pulthoz, mikor az ott ülő alkalmazottnak elmondtam, hogy számlát akarok fizetni, tudatta velem, hogy azt a kasszánál kell fizetni. Tudom, mondtam, de én az automatánál akarom fizetni, és ehhez kérem a segítségét. Ő felállt, és az oszlop mellett kinézett, látván hogy csak egy személy van az ablaknál, egy újabb próbálkozás: van-e megfelelő összegem, mert az automata nem tud visszaadni, együtt összeszedtük a „banii potriviti” összeget, látva hogy egy különc emberrel van dolga, készségesen jött segíteni. Az első próbálkozásra neki sem

sikerült, beszaladt az egyik helyiségbe, mikor kijött, újra próbálta, beindult, de aztán addig nyomogatta a gombokat, míg „anulálta” a gép a műveletet, újabb kérdés a kasszánál ülő hölgytől, most már minden ment, mint a karikacsapás. Kölcsönösen köszönetet mondtunk egymásnak, én a kedvessége, ő, gondolom, a türelmem miatt. A második számlát a kasszánál fizettem, feleannyi idő alatt. Agyő, Transilvania Bank! Bár mindig azt mondtam, hogy ennél a banknál vannak a legszolgálatkészebb és -kedvesebb alkalmazottak, értem ez alatt a többi fiókot is, de én kifogtam azt az egyet, aki nem az, ezért nem kérek többet e bank szolgálataiból. Talán még annyit, más bankban egészen más automata van, most én így hetven felett tanuljam meg mindegyik működését? Be kell látnom, annyit sem értek ezekhez az új mütyürkékhez, mint a legkisebb unokám, de egy életen át dolgoztam, nagyon sok hozzám hasonló idős emberrel, hogy mindez megvalósuljon, ezért egy kis türelmet, emberséget kérünk.

Én nem akarok olcsóbb strandjegyet, hisz ha leveszem a kalapom, azonnal napszúrást kapok, sem üdülőjegyért nem állok sorba, ÉN csak bocsánatot akarok kérni e rohanó világtól, hogy még élek. Engedjék meg nekem, hogy szürke emberkeként éljem le azt a pár évet, hónapot esetleg napot, amit a Jóisten még nekem szánt.

Tisztelettel:

Medve A. Sándor