×
2020. 05 26.
Kedd
Fülöp, Evelin
16 °C
Közepes felhősödés
1EUR = 4.84 RON
1USD = 4.44 RON
100HUF = 1.38 RON
Olvasó hangja

Tűzpróba

2020.05.20 - 15:12
Megosztás :
  • Tűzpróba
    Sokaknak kedvtelése mifelénk, mondhatni általános társalgási téma az egészségügynek és főleg az orvosoknak a rendszeresen visszatérő szapulása.

    Szél fúvatlan persze semmi sem indul, és való igaz, hogy európai sereghajtók vagyunk egészségügyben (is), de mi a helyzet a bírálatokkal napjainkban, a koronavírus halálszagú árnyékában? Mert mifelénk ennek a modern ragálynak a legfőbb szenvedői a kórházakban dolgozó orvosok, asszisztensek és ápolók, de a mentősök is, hiszen miközben szinte eszköztelenül a betegek életéért harcolnak, saját fizikai létüket tizedeli meg legjobban a vírus. Romániában a jelenlegi (május 17.) 18 000 koronavírusos betegből minden hatodik-hetedik egészségügyi alkalmazott, példátlan ez Európában, és több fehér köpenyes hunyt el a vírus okozta fertőzésben országszerte, mint Csehországban, Magyarországon és Lengyelországban összesen.

    Az egészségügyben dolgozók is emberek, családjuk van, gyermekeik vannak, akiket meg kellene óvniuk a leselkedő veszélytől, de kevésbé tehetik, mint mások, mert naponta valós a veszélye annak, hogy hazahurcolják szeretteikhez a vírust a kórházból. Ezért nagyon rossz lelkiállapotban telnek jelenleg a napjaik, de lelki gyötrelmeikkel együtt is dolgozniuk kell, méghozzá úgy, hogy ne hibázzanak. Ez bizony egyáltalán nem könnyű dolog, mert mint láttuk, ők is csak emberek.

    Akik az egészségügyben dolgoznak, sokszor a halál közelében is, valahol az agyukban el kell hogy fogadják már a legelején az ezzel járó sokféle kockázatot is, megfertőződéseket, megbetegedéseket, állandó lelki terheket, mert ha nem így lenne, ki dolgozna vajon a tébécé- és ragályos osztályokon vagy akár a lepratelepeken, az intenzív osztályokon, a műtőkben, a röntgenosztályon, az onkológiákon, az elmeosztályokon vagy akár az idősgondozókban is? A mostani járványban azonban mindezek felett még az a nagy teher is a gyógyítók vállára telepedett, hogy hosszú ideig nem kapták meg a kellő védőfelszereléseket, ruhákat, maszkokat, álarcokat, kesztyűket és fertőtlenítőszereket, ezért a fertőzéssel szemben védtelenül tették a dolgukat. Ilyen szempontból a hazai, politika irányította egészségügyi szervezés teljes csődöt mondott, és a legelső terhelésnél elégtelenül vizsgázott. Míg a szomszédos országokban két-három hét alatt biztosítani tudták a betegekkel dolgozóknak a kellő védőfelszereléseket, ez nálunk hónapokba telt, és közben a kórházi személyzet megbetegedett. Most jelentette be az államelnök, hogy találtak végre maszkot gyártani tudó cégeket. Hát nem kedves? A legelső hazai megbetegedés február 26-án volt, de a szatmári kórházban például csak április végére lett kellő számú védőfelszerelés. Suceaván a védőruhák teljes hiánya miatt a kórház teljes személyzete megfertőződött. A hadseregnek is vannak tartalékban, vész esetére védőruhái, de ki mer azokra még gondolni is, mikor a vitézek állandóan a fenyegető szittya vészt kémlelik?

    Az is sokat rontott a járvány elleni küzdelmen és így a védekezés biztosításán is, hogy a ragály legnagyobb hevében a minket, kisembereket átlátszó üvegnek tekintő politikusok — államelnököstől és mindenestől — a székely autonómia ürügyén gusztustalan hatalmi csatározásokba kezdtek, ahol aztán elhasználódott a létező tetterő nagy része.

    Ilyen helyzetben, a fertőzéstől való félelem miatt sok egészségügyinél elszakadt a cérna, és nem voltak hajlandók tovább jámbor baromként a „vágóhídra” menni. Márciusban és áprilisban tömegesen mondtak fel orvosok, asszisztensek és mentősök például Szászvárosban, Temesváron, Brassóban vagy Mioveni-ben. Sokan azonnali hatállyal nyugdíjba vonultak, Aradon például tömegesen. Mivel az egészségügyben dolgozó szülők nem maradhattak otthon kisgyermekükkel a vesztegzár alatt, mint a többi állampolgár, nagyon sokan betegszabadságot „vettek ki”, mi mást is tehettek volna. Mindennek egyrészt az lett a következménye, hogy nagy dühvel börtönbüntetést helyeztek kilátásba azoknak, akik ezután kivonják magukat a kórházi szolgálat alól, másrészt viszont megcsappant az amúgy is hiányos kórházi alkalmazottak száma, így a továbbra is hősiesen küzdő fehér köpenyesekre még nagyobb teher hárult és hárul.

    Erkölcsi elismerés a magukat kockáztatók számára nincs, a hazai egészségügyben és társadalomban ilyesmi sose volt még nyomokban sem, egy hatalmas lelki szegénység ez. Láthatjuk, mert nem vagyunk vakok, hogy a környező országokban milyen nagy a társadalmi megbecsülécsük a koronavírus ellen harcolóknak, és a szeretetről, törődésről és elismerésről van szó, nem a pénzről, ami a továbbiakban egy roppant nagy lelki támaszuk lehet a fehér köpenyeseknek. Nálunk annyiról olvashattunk, hogy a koronavírus miatt elhunyt egészségügyiek gyermekei egyfajta nyugdíjra jogosultak, és azt, hogy a tűzvonalban dolgozók 2500 lejes pótlékot kapnak, de azt még senki sem látta, mert ahogy az egészségügyi miniszter mondta szégyenérzet nélkül, a kórházak elfelejtették elküldeni a jogosultak listáját.

    Hát ez is egy része az idei furcsa tavaszunknak. Jómagam, aki gyakran szoktam bírálni „céhünk” csetléseit-botlásait, részben belülről látva a dolgokat most azt gondolom, hogy egészségügyünk nem tudta ugyan venni a terhelési próbát, de a benne dolgozók a nagyon szerény eszközökkel és lehetőségekkel is megvédték a mundér becsületét, és a próbatételen átmenőre vizsgáztak. Jövőbeli mérlegelésekkor ez mindig ott kell hogy legyen majd a mérleg jobb oldali serpenyőjében.

    Dr. Zagyva Miklós

     

    Cookie