Úgy tűnik, feje tetejére áll a világ

A politikai történéseket a televízió különböző csatornái különbözőképpen adják hírül, kommentálják, más és más módon próbálják befolyásolni a nézőiket.

Amióta János több időt tölt a tv előtt, többet bosszankodik. Nem tudja megérteni, mi az oka annak, hogy fokozatosan rosszabb és rosszabb irányba mozdul el a világ. A legjobban a nemek körüli, egyre nagyobb teret és hangot kapó vita kelt benne felháborodást. Egy egyszerű, hétköznapi ember számára teljesen érthetetlen az, hogy miért nő az azonos neműek egymás iránti szexuális vonzalma. Azt mondják, mindig volt ilyen, nem természetes, de el kell fogadni. Nem is az elfogadásról van szó, a legtöbben arra kíváncsiak, hogy eddig is létezett a jelenlegi arány, csak sikerült titokban tartani, vagy valamilyen ok miatt növekszik?

Elgondolkodtató, néha elborzasztó hírekről hallunk naponta, ezeket a híreket nem igazán tudjuk kezelni. Amennyiben egy férfi és egy nő kapcsolatát tartjuk természetesnek, hogyan viszonyuljunk két azonos nemű személy kapcsolatához? Mert mind a kettő nem lehet természetes. János nem merült bele sem az anatómiába, sem a pszichológiába, sem a filozófiába, nem az ő dolga az ilyen kérdésekkel foglalkozni, ő csak az egyszerű hétköznapi ember szemszögéből próbálja megérteni a történéseket. Felmerülhetnek itt genetikai okok, de a legtöbb esetben az élethelyzetek sodorják az egyes embereket ilyen jellegű életérzések, életösztönök kialakulásához. Egy orvos mondja, hogy a férfi-férfi, nő-nő intim kapcsolat lehet egy valami elől, valamilyen megoldásba menekülő lehetőség is. Ha csupán azt vesszük figyelembe, hogy a híradásokban naponta szó esik ilyen történetekről, érdemes lenne mélyebbre menni az okok kutatásában. A legtöbben ezt úgy oldják meg, hogy elítélik ezeket az embereket, vagy azt mondják, el kell őket fogadni, mert ilyenek, ezen nem szabad változtatni. Lehet ártalmas, lehet hasznos az, ha túllépünk olyan dolgokon, amelyekre nincs elfogadható magyarázat. Ha valamiről nem beszélünk, attól az még létezik, továbbfejlődik, terjed, sokasodik, s nem biztos, hogy hosszú távon nem okoz majd kárt az egyén vagy annak a közösségnek a számára, melyben az egyén él. Valamilyen módon az emberek hatnak egymásra. Nem mindig az a minta, akit a szülők szeretnének a gyerekük számára, közösségek élen járói a közösség tagjai számára… Az is gyakori, hogy maga az egyén se azt a sorsot szánja maga számára, mint amit kialakít, nem azt az utat szeretné, amelyiken saját döntése alapján halad. Tudja, hogy irányt kellene váltson, de képtelen. Valahol észrevétlenül úgy elsiklott, hogy képtelen visszaállni az általa is helyesnek tartott útra, mert rabul ejtette valamilyen szenvedély. Az a személy, aki este hosszú és megterhelő munka után az ágyba zuhan, és nem a pihenést választja, hanem a telefonját babrálja, az nem tudatosan dönt így, hanem valamilyen ösztönből indíttatott kényszer hatására. A homoszexuális személyek is valamilyen — részletesebb vizsgálattal — behatárolható okok miatt változnak meg nemi szempontokból.

Jánost az is bosszantja, hogy többnyire olyan személyekről derülnek ki ferde hajlamok, akik valóban minták és példaképek kellene hogy legyenek. Minden ember számára fontosak a példaképek. Előbb ez lehet a szülő, a nagyobbik testvér, a tanítónéni, majd egy tanár, később egy sztár, egy sikeres ember… János a televíziót nézve azt is tapasztalja, hogy nem mindenki — sőt — pozitív személyt választ magának példaképnek. A televízió sem egy jó forrás a példaképek választásához. Az emberben pedig van egy olyan hajlam, hogy a csatornák között keresgélve nem ott áll meg, ahol nevelő hatású, értékeket közvetítő műsorokat közvetítenek. Figyelembe kellene venni, hogy a világ nem magától áll fejre, abban az emberek is sokat segítenek azzal, hogy képtelenek szembenézni az önsorsukkal, maguk és környezetük érdekében megváltoztatni az irányt.

Elek György