Varázslat a számokkal

Mindennap legalább három új rendelkezés jelenik meg a fertőzöttek számolásáról, ennek folyamodványa pedig egy-egy falu, város vagy megye karanténba helyezése. De mindennek a teteje, amikor hajnali fél négykor határozzák el, hogy azonnal indul a megszorítás, és mindenkit eltérítenek az úton, letiltják a ki- és bejárást, és hogy maradjunk a megszokott jó tradíciónál, megint bevezetik a cselédkimenő-papírt.

Ami pedig még felháborítóbb, léteznek olyan megyék, ahol alig pár darab tesztet végeznek, így persze hogy zöld lesz a megjelenítés, és nyugodtan buliznak-propagandáznak-esküvőznek az emberek. Olyan esetben, amikor pedig nagyváros van a szomszéd megyében, az ott dolgozó fertőzöttek az otthoni statisztikát emelik — példa rá Szilágy megye és Kolozsvár. 

A kiterjedt tesztelés ügyében minden okos nyilatkozik, miközben az ehhez értő statisztikusok nem jutnak szóhoz. Most, amikor — nemzetközi segítséggel — Szlovákia letesztelte lakosságának kétharmadát, amikor is 1 százalékos arány lett az eredmény; ezt a jövő hétvégén befejezik az összes, kb. 5 millió lakoson. Amikor ezt elmondták a mi hivatalnokainknak, a válasz az volt, hogy „ nem konkludens, másnap lehet, hogy más eredmény lenne”, mert ugye aki ma egészséges, holnap…

Furcsa dolog, hogy ilyen, változó és követhetetlen elszámolás alapján felállítanak határértékeket, úgymint napi ötezer, hatezer, netán tízezer fertőzött, így ettől függ nemcsak a lakosok élete, de a gazdaság is. 

Politikusaink teljesen a lakosságra terhelik a felelősséget a járvány terjedéséért, pedig nemhogy nem járnak elöl a jó példával, de eltűrik a mindenféle összejöveteleket, politikai, választási gyűléseket, de a bizonyított csalást is a szervek részéről.

Végül is mi az, amit biztosan tudhatunk a járvány terjedéséről? Az elvégzett tesztek száma nagyrészt a jelentések korrektségétől függ, hiszen egy magánklinika nem mindig jelent, mert elteheti a negatívak pénzét. Amíg az államkassza fizetgeti a tesztek árát, annyit lehet mondani, amennyi éppen belefér a megyei szervek érdekeibe — lásd Galaţi 5–6 fertőzöttjét. A kórházban fekvők száma sem tiszta, senki nem közli — ha egyáltalán összeszámolják — a lakossággal. A vészhelyzetben levő betegek száma, bár változó, nagyjából tudható, és az elhunytak száma — függetlenül a direkt okoktól, mindet koronavírus-fertőzésnek számítva — jelentésre kerül.

Figyelembe véve, hogy egy új vírussal fertőzött ember esetleg napokkal később kerül — ha kerül — kórházi jelentésbe, soha nem lehet összeadni-kivonni a számokat sem az országos, sem a helyi közleményekből.

Minden országnak vannak a járvány kezelésében használt sajátosságai, amiket lemásolni egyszerű, de nem célravezető. A legnagyobb különbségek az emberi hozzáállásban vannak: a rendeletek értelmezése és betartása minden nemzetet jellemez. 
Mindenütt vannak úgynevezett vírustagadók, akik mindenben összeesküvést látnak, és elhiszik a sósvíz-meleg-imádkozás triumvirátus vírusölő hatását. Ebben segítségükre vannak celebek, énekesek és tudományos segédmunkások, akiket előszeretettel foglalkoztatnak a tévék. A fészbukon is rendesen vitatkoznak, veszekednek a témában, és megosztanak mindent, amit kiszór a sok lájkvadász oldal. 
Hogy mi lesz ennek az egész cirkusznak a vége, vagy inkább mikor lesz vége, nem tudom, de gyorsan fölmegyek az internetre, és elalvásig összeolvasok mindent. Akkor pedig — mára — vége a cirkusznak.

Utóirat: az egyik magyarországi beteggondozó intézmény kiadott egy közleményt az összekészítendő és a kórházba bevinni javasolt dolgokról, ha már menni kell, és lehet 12–14 napra számítani. Igen okos dolog.

Szerémy Péter