Vásárolni. Vásárolni! VÁSÁROLNI! KELL!

Ám ezzel a gonddal mindenki keressen fel saját pszichológust! A gond ezzel a mentalitással — többségében —, hogy se hall, se lát állapotba hozza azokat, akik szenvednek benne. Akik megalkották az alkohol nyomorba dönt kifejezést, még nem ismerhették a shopaholic szót, amely egy remek kifejezés a vásárlásfüggőségre — az alcoholicból kiindulva alkották. Nem, ez nem az a szint, amikor tetszik neked ez meg az, és megveszed. Ez az a szint, amikor nem érdekel, hogy a gyereked vagy a családod mit eszik másnap, neked meg KELL venned azt a valamit, ami csak addig okoz örömet, ameddig először felveszed vagy kipróbálod, utána viszont megy a többi felesleges kacathoz. Na ezekkel az emberekkel van tele az internet. Külön közösségi médiás csoportok vannak egy-egy márkára cápaként harapó — lássuk be, főként nők — kielégítésére. De láthatjuk őket hétfő és csütörtök reggel egy négybetűs áruházban, ahol akkor pakolják ki az új árut, míg egy másikban szerdán érkezik friss kínálat. Mindegy, mit árulnak, ők ott vannak és vásárolnak. Nem érdekli őket a kormány, vagy hogy egy pedofil nagykövet mit tett ártatlan gyermekekkel, de nagy ívben tesznek a választásokra is, elvégre a jeligéjük az, hogy egy szavazaton semmi sem múlik. Nekik egy ige létezik, s ezzel a Bibliában ritkásabban futunk össze. Ez pedig a VENNI. Nem véletlen a nagybetű, mert ez egy kényszer. Nem lehet könnyen leállni róla, és nem is véletlenül foglalkoznak vele szakemberek. Persze nem nálunk, mert itt az ilyesmire csak legyintenek egyet, hogy úri hülyeség. Vagy hiszti, mint a depresszió. Mit nekünk a szakemberek véleménye, amikor az asszonyt, ha jól megpofozzuk, akkor mindenből kigyógyul, a kamasz lányunk meg hadd fenyegetőzzön öngyilkossággal, ha nem kapja meg a heti vásárlási adagját. A fő az, hogy megint jönnek az árleszállításos idők, és végre lehet gátlások nélkül vásárolni, hiszen tulajdonképpen spórolunk. Nem?

Őri-Pákay Franciska