Védekezés és óvatosság

„A tisztaság fél egészség” mondást ő úgy tanulta meg, hogy abból nem engedett. Ez úgy belenevelődött, hogy amikor iskolába került, sokszor szigorúbb volt, mint az őt tisztaságra nevelő édesanyja. Amennyire lehetett, leckéztette az osztálytársait is, akik kissé ironikusan mondták, hogy Bettina az osztály tisztaságfelelőse. Dánieltől is elvárta, hogy kézmosás nélkül ne nyúljon semmihez, folyton figyelmeztette minden apróságra, arra hivatkozva, hogy ha ő megengedő is bizonyos dolgokkal szemben, gondoljon a gyerekekre!

Amikor megjelent a koronavírus, Bettina azonnal vészhelyzetet rendelt el a családban. Mindenkitől megkövetelte a védekezési szabályok betartását — sokkal szigorúbban, mint ahogy azt a jogszabályok megkövetelik, akkor is kötelezte a családot a fertőtlenítésre és a kézmosásra, amikor az nem volt indokolt. A kijárási korlátozás idején folyton figyelte, hogy mi történik a térségben és a nagyvilágban, mindenkinek bent kellett maradnia a lakásban, és be kellett tartania a szabályokat. Dániel szerint Bettina túlzásba viszi a védekezést, sokat költ olyan tisztító- és fertőtlenítőszerekre, amik szükségesek, de nem olyan nagy mértékben.

— Én apával értek egyet — mondja a fiuk. — Nem kell annyira komolyan venni ezt a járványt. Nem mondom, hogy nem létezik, de ilyen alapon be kellene zárni az iskolákat akkor is, amikor az influenza vagy más hasonló betegség terjed. Egy ilyen járvány megjelenhet évente többször, nem maradhatunk örökké bezárva. Az influenza ellen már rég van védőoltás, mégis terjed szinte minden évben, mégsem marad otthon mindenki, hogy ne kapja el.

— Te túl laza vagy — emeli fel a hangját a nővére —, és nincs is ezzel semmi baj addig, amíg nem kapjuk el. Ti úgy tesztek apával, mintha tökéletes immunitással rendelkeznétek — aminek mi örülünk —, de jó lenne, ha figyelembe vennétek, hogy mi érzékenyebbek vagyunk minden külső hatásra. Egy házban élünk, és könnyen előfordulhat, hogy nekünk kell majd elszenvedni a ti gondatlanságaitok következményeit.

— Nincs ezen mit vitatkozni — nyugtatja meg őket Bettina, mintha ő lenne a család parancsnoka —, a szabályok betartása mindenki számára kötelező, annak is, akinek a szervezete erősebb, és annak is, aki érzékeny. Egy világjárvány idején, gondolom, legalább annyira alkalmasak vagyunk, hogy családon belül vigyázzunk egymásra. Mindenkinek ez a feladata. Ha mindenki képes lesz — lenne — ennyire, akkor hamar lecseng a járvány, és nehezen tér majd vissza. Nem kell jobban védekezni, mint máskor. Ugyanazokat a higiéniai szabályokat kell betartani, mint egyébként is. Az lenne a fontos, hogy mindenki betartsa ezeket.

Dániel nem akar beleszólni a beszélgetésbe, mert a legfontosabb számára a család egészsége. Családon belül nem lehet külön szabályokat hozni az erősebb és a gyengébb immunrendszerrel rendelkezők számára. Családon belül egészségügyi szempontokból mindenkit különböző módon kell védeni és sok szempontból kezelni. A gondolkodásbeli különbségek hamar megmutatkoznak szorongásos helyzetekben, de éppen az ilyen helyzetekben lehet ezeket orvosolni. Dániel szerint a jelenlegi helyzetben nem az jó megoldás, ha még jobban szigorítjuk az amúgy is szigorú higiéniai szabályokat, hanem a már meglévőket is újraértelmezzük, elemezzük, hogy meddig kell elmenni az önmegszorítás — ezáltal a másokat is megszorító — útján.

— Lehet, hogy a maszk megvéd a fertőzéstől minket is, másokat is — fontolgatja a kérdést Dániel —, s ha így van, akkor mindenki számára váljon nemcsak kötelezővé, hanem meggyőzővé is. Azt viszont ne politikus, hanem szakember mondja meg, hogy mit hogyan kell! Számomra egyetlen szava sem hihető a román miniszterelnöknek, amióta a miniszterelnöki kabinetben olyan módon ünnepelte a születésnapját, ahogy a kiszivárogtatott felvételek mutatják. És sok minden hihetetlen számomra, ami történik, mert az információk nagy része ellentmondásos és megcáfolható.

Bettina hamar belefojtotta a szót Dánielbe. Szerinte nagyon sok ellentmondás van mindenben, az viszont tény, hogy a védekezés és az óvatosság nem árt.

Elek György